Állásinterjún így kerüld el a sablonos válaszokat

„A különbség a között, amit megteszünk
és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.”
(Mahatma Gandhi)

Az állásinterjú nem egy könnyű műfaj, sokszor még a tapasztaltabbak számára is kihívást jelent. Akarva akaratlanul is idegesek vagyunk, izgulunk. Nehezen tudunk önmagunk maradni. Folyamatosan kérdésekkel bombáznak minket, amikre gyorsan és jól kell válaszolnunk. Abban az adott pillanatban ezt úgy éljük meg, hogy az egész jövőnk ezeken a válaszokon múlik. Éppen ezért nem meglepő, ha sokan közhelyes válaszokat adnak, mert abban a pillanatban az tűnik a leggyorsabb és legbiztonságosabb megoldásnak.

Ezek a válaszok azonban ritkán vezetnek sikerhez. Ezért érdemes minden interjú előtt átgondolni a tipikus kérdéseket, hogy nyugodt körülmények között gondolkozhassunk el a lehetséges válaszokon. Nézzünk most néhány alternatívát arra, hogy elkerüljük a sablonos válaszokat.

„Kitartóan, keményen dolgozom”

Mit is akarunk ezzel mondani? Hogy nem vagyunk lusták? Egy állásinterjún mindenki a legjobb oldalát szeretné mutatni, de ez a válasz még önmagában nem mond semmit rólunk. Kevés időnk van egy állásinterjú során arra, hogy megragadjuk az interjúztató figyelmét, kerüljük az üres, semmitmondó szavakat.

JAVASLAT: Igyekezzünk példákkal alátámasztani azt a tulajdonságot, amivel jellemezzük magunkat. Mutassuk be konkrét helyzeteken keresztül, hogy miért tartjuk magunkat jó munkaerőnek. Ezzel az interjúztató is kap egy képet rólunk és nem csak üres szavakkal untatjuk majd.

”Csapatjátékos vagyok”

Sok álláshirdetésben szerepel előnyként, és már szinte mindenhonnan azt halljuk, hogy csapatjátékosokra van szükség. A csapatjátékos kifejezést már amúgy is egy misztikus köd lengi be, holott sokszor nincs másról szó, minthogy képesek vagyunk a közös munkára más kollégáinkkal.

JAVASLAT: Keressen egy jellemző helyzetet korábbi munkáiból, ami arra mutat rá, hogy jól tud együttműködni másokkal. Akár olyan, elsőre talán túl alapvetőnek tűnő, példákat is felhozhatunk, hogy milyen gyorsan megoldottunk legutóbb egy ügyet, ami másoknak korábban többszörös e-mailezés után sikerült csak. Hogy sikerült elérni a vezetőségnél, hogy hetente legyenek megbeszélések, ahol mindenki nyomon követheti, hogy mik lesznek a heti teendői és így tovább.

”Mennyit fizetnek?”

Ez az egyik legkellemetlenebb kérdés egy állásinterjún. Törekedjünk arra, hogy ne mi kérdezzünk rá az anyagiakra. Amikor elérkezik az ideje meg fogjuk beszélni ezt a kérdést az interjúztatóval. Addig fókuszáljunk a betöltendő pozícióra és a feladatokra. Lényegtelen milyen formában kérdezünk rá, pénzről beszélni már a kezdetek kezdetén nem tesz jó benyomást leendő munkaadónkra.

JAVASLAT: Ha mindenképpen szeretnénk megtudni, hogy milyen fizetésre számíthatunk, próbáljuk meg azt más módon kideríteni, ne az interjún. Beszéljünk ismerősökkel, nézzünk meg bér kalkulátorokat, ahol összevethetjük, hogy mely pozíciókra mi az átlagkereset.


Szeretem a kihívásokat

Legyünk őszinték, nem vagyunk szuperhősök. Még ők sem tudnak minden kihívásnak megfelelni. Emberek vagyunk, így megvannak a magunk korlátai. Ha olyannak állítjuk be magunkat, amilyenek nem vagyunk, a végén csak azt érjük el, hogy belebukunk. Ne kergessük magunkat hazugságokba egy munkáért.

JAVASLAT: Szuper képességeinkre világítsunk rá inkább úgy, hogy elmondunk egy-két olyan esetet, amiből számunkra is kitűnt, hogy gyorsabbak, precízebbek, kreatívabbak voltunk társainknál. Ha például van egy program, amit csak mi tudtuk kezelni a cégnél, az nem feltétlenül volt véletlenül, hanem inkább annak köszönhető, hogy mi tudtuk elsajátítani a leggyorsabban és legjobban. Lássunk magunkat reálisan, lássuk, ha valamiben jók vagyunk, de ne akarjuk úgy beállítani magunkat, mint aki mindenre képes.
http://www.cvonline.hu/