„A lehetetlen
mindössze annyit jelent, hogy még nem találtad meg a
megoldást.”
Nagy sikert aratott korábbi cikkünk, amelyben amerikai cégvezetők
kedvenc interjúkérdéseit mutattuk be a magyarázatokkal együtt. Itt az
újabb gyűjtemény, hogy minél kevesebb meglepetés érjen, amikor szemtől
szemben ülsz az interjúztatóval.
Az interjúkérdések nem
véletlenül érdekelnek mindenkit, hiszen jórészt ezeken állhat vagy
bukhat, hogy megkapjuk-e az állást. Jeff Haden, a LinkedIn állandó
szerzője ezért kérdezett meg néhány amerikai csúcsvezetőt, ők mire kíváncsiak a jelölttel kapcsolatban.
1. Miért volt X különböző munkája Y év alatt? A
válasz segítségével képet kapok a jelentkező pályfutásáról. Mi
motiválja? Ha hirtelen váltott, miért tette? Mi a döntő tényező, amikor
otthagy egy munkahelyet?
Az is kiderül a válaszból,
mennyire lojális az illető és hogyan képes megindokolni egy-egy
döntését. Van-e gondja a főnökökkel? Gyorsan elunja magát egy-egy
munkahelyen?
Azzal önmagában nincs semmi baj, ha valaki folyton munkahelyet vált – a lényeg az, mi készteti erre.
Shana Kabani, a The Marketing Zen Group alapító vezérigazgatója
Forrás: Jobline
2. Képzelje el,
hogy eltelt egy év, és éppen azt ünnepeljük, hogy ezen idő alatt milyen
nagy sikereket értünk el együtt. Mik lennének ezek a sikerek?Számomra
egy állásinterjúban az a legizgalmasabb, amikor a jelölt interjúvol meg
minket. Tudnom kell, hogy felkészült-e belőlünk, érti-e, miről szól ez a
cég és a meghirdetett állás, és tényleg akarja-e ezt a munkát.
A jelölttől azt várom el,
hogy legyen annyira kidolgozott stratégiai víziója, hogy ne csupán az
eltelt évről, hanem a cég működéséről is nagyobb távlatokban tudjon
gondolkodni - és persze arról, neki hol a helye ebben.
Randy Garutti, a Shake Shack gyorsbüfélánc vezérigazgatója
3. Mikor volt a leginkább elégedett életében? Komolyabb
pozíciók esetében fejlett készségeket és intellektust tételezek fel a
jelöltekkel kapcsolatban. Továbbá úgy gondolom, hogy releváns
tapasztalatokkal bíró okos emberek könnyen feltalálják magukat és jól
teljesítenek új környezetben, amennyiben a céges kultúra megfelelően
inspirálja őket. Ezért aztán leginkább a személyiségre vagyok kíváncsi
és arra, be tud-e illeszkedni a cégem szervezetébe.
E kérdés nyomán különleges
beszélgetés bontakozhat ki, amelynek során azt puhatolom ki, a cégem
megfelel-e a jelölt igényeinek, és képes lesz-e arra, hogy olyan sokat
hozzon ki magából, amennyit sehol máshol nem tudna.
Dick Cross, a Cross Partnership alapító vezérigazgatója
4. Tegyük fel, hogy
felvettük, imád nálunk dolgozni és akkora a fizetése, amekkorát kért.
Milyen ajánlattal lehetne önt tőlünk átcsábítani? Arra vagyok kíváncsi, hogy a jelölt a pénzre hajt-e, vagy az a fontos, hogy szeresse a munkáját.
Meg lehet-e venni az illetőt?
Nagyon érdekes válaszokat szoktam kapni.
Ilya Pozin, a Cipley tech-cég alapítója
5. Ki az, akit csodál és miért? A
válaszból kiderülhet, a jelölt mennyire van tisztában a saját személyes
és szakmai fejlődésével, ami szerintem szorosan összefügg azzal,
mennyire sikeres és ambíciózus valaki.
Továbbá azt is megtudhatom, milyen tulajdonságokat és szokásokat szeretne a jelölt elsajátítani.
Clara Shis, a Hearshey Social tanácsadócég alapító vezérigazgatója
6. Mi az, amit nem szeret csinálni? Azt gondolhatnánk, ha valaki elnyert egy állást, annak minden aspektusát élvezi, de ez nagyon ritka eset.
Az őszinte választ azonban
úgy kell kihúzni a jelöltből. Emiatt többször fel szoktam tenni ezt a
kérdést különbözőképpen, de mindig megéri az erőfeszítés. Így derült ki
például egy értékesítői állásra jelentkező hölgyről, hogy nem szeret új
emberekkel találkozni.
A kedvencem mégis az a
pénzügyes volt, aki elárulta, hogy nem szeret apró részletekkel
bíbelődni és ellenőrizni az ereményt. Mondtam neki, hogy köszi és
viszlát.
Art Papas, a Bullhorn piacvezető toborzószoftver-fejlesztő cég alapító vezérigazgatója
7. Meséljen egy projektről vagy elért eredményről, amelyről úgy gondolja, hogy a legnagyobb jelentőséggel bír a karrierjében. Az
a tapasztalatom, hogy a válasz további kérdésekhez vezet, és ennek
köszönhetően a jelölt sokkal érzékletesebben be tud mutatkozni, mintha
hagyományos módon kérdezném.
Ilyen további kérdések
fordulhatnak elő: Milyen pozíciót töltött be, amikor ezt az eredményt
elérte? Milyen hatással volt a céges hierarchiában elfoglalt helyére? Ki
vett még részt a projektben, és a siker milyen hatással volt a
csapatra?
Deborah Sweeney, a MyCorporation tanácsadócég vezérigazgatója
Bár tavaly nőttek az átlagkeresetek, még mindig vannak olyan
szakmák, melyekben igen alacsony a fizetés. Még akkor is, ha egyébként
olyan szakmákról van szó, ahová egyre több szakemberre van szükség.
Hiába keresett szakember valaki, és válogathat számos
állásajánlat közül, nem biztos, hogy jól meg is fizetik érte. A Központi
Statisztikai Hivatal (KSH) éves, átlagkereseteket bemutató listáján
több olyan szakma is van, amelyik nagyon keresett, mégis alacsony
fizetéssel jár. Az EURES (az Európai Bizottság munkaerőpiaci portálja)
top 10-es, keresett szakmákat összesítő listájában egyedül az
értékesítők azok, akik magas fizetést visznek haza, átlagosan madnem
nettó 300 ezer forintot. Azonban például az egyéb szolgáltatás
kategóriához tartozó szakmákban már csak 118 516 forint, a
vendéglátásban pedig csak 100 322 forintot visznek haza átlagosan.
A legkeresettebb foglalkozás-csoportok, szakmák Magyarországon az EURES 2014-es adatai szerint
1. Üzemi és gyári gépkezelő 2. Értékesítés 3. Szociális - egészségügyi szolgálat 4. Vendéglátás 5. Takarítás, otthoni kisegítők 6. Teherautó sofőr 8. Bányászat, kőfejtés 9. Egyéb szolgáltatás 10. Targoncakezelő
Európában nagyon más a helyzet a munkaerőpiacon. Ott a legkeresettebb szakmák a 2014-es adatok szerint:
1. Szociális - egészségügyi szolgálat 2. Technikusok és segédmunkások 3. Egyéb szolgáltatás 4. Értékesítés 5. Kézművesek, kisiparosok 6. Banki alkalmazottak 7. Elektronikai és telekommunikációs szerelők 8. Vendéglátás 9. Üzemi és gyári gépkezelő 10. Információ és kommunikáció-technológiai szakemberek
A
kereslet azonban látványosan nem találkozik a kínálattal: 2014-ben a
legtöbb álláskereső Magyarországon olyan, szakképzettséget nem igénylő
munkakörben volt, mint a bolti eladó, az adminisztrátor, mechanikai
rendszerek összeszerelését végző gyári munkás, a teherautósofőr, és a
lakatos.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adatai
szerint az elmúlt évben Győr-Moson-Sopron, Vas és Komárom-Esztergom
megyében volt a legtöbb betöltetlen állás, 10-ből 6-7. Ezzel szemben a
legtöbb betöltött állás, 10-ből 9 Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád,
Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt. Átlagosan majdnem 75
ezer ember regisztrált álláskeresőként havonta az NFSZ-hez.
Ehhez képest a keresetek
Három
százalékkal nőttek az átlagkeresetek az elmúlt évben a KSH összesítése
szerint. A nettó átlagkereset 155 700 forint, a fizikai foglalkozásúaké
106 300 forint, a szellemi foglalkoztatásúaké pedig 210 900 forint volt.
A legkevesebbet a humán-egészségügyi, szociális ellátás
foglalkoztatottjai (nettó 93 698 forint), a vendéglátással, szálláshely
értékesítéssel foglalkozók (100 322 forint), a mezőgazdaságban (117 973)
dolgozók vitték haza.
A
nettó átlagkeresetek a pénzügyi, biztosítási tevékenység gazdasági
ágban voltak a legmagasabbak (317 733 forint), ezt követte az
információ és kommunikáció (294 245 forint), majd az energiaipar
(villamosenergia, gáz, gőzellátás, légkondicionálás) követte
(276 812 forint). Kiugróan magas fizetést kaptak a kokszgyártás és
kőolajfeldolgozás alkalmazottai is (409 005 forint).
Ma
már szinte minden önéletrajzban, motivációs levélben, letölthető
sablonban, álláshirdetésben szerepel a „bűvös páros”: önállóan dolgozni
tudó, és csapatjátékos.
Lássuk
be, ha mindenki mindenhová beírja, ezt már senki sem veszi komolyan:
aki kéri, azért kéri, mert „szokták”, aki beírja, azért írja be, mert
„kérik”. Itt az ideje, hogy visszaadjuk a presztízsét, a valós
jelentését ezeknek a jellemzőknek.
Álláskeresőként
mondhatjuk: de én tényleg csapatjátékos vagyok! Rendben, ezt le kell
írni a motivációs levélben, hozni kell rá példát, milyen csapatban,
hogyan működtél együtt másokkal, hogyan támogattad a közös cél elérését?
Milyen volt a csapat, amiben csapatjátékos voltál? Milyen szerepet
töltöttél be a csapatban? Milyen hatással vagy a többiekre egy
csapatban? Mások milyen hatással vannak rád? Mi volt a közös cél, milyen
eredménnyel értétek el, és te ehhez mit tettél hozzá? Ha ezeket mind
leírod, már nem csak egy üres lózung a csapatjátékosság.
A
csapatjátékosság mellett az önállóan dolgozni tudást is meg kell tudni
mutatni: csapaton belül is lehet valaki önálló: ha kaptál egy problémát,
aminek a megoldásra rád várt, de a csapatnak is szüksége volt rá,
hogyan kezelted? Beavattál mindenkit abba, hogyan haladsz a megoldás
felé, vagy csak prezentáltad a megoldást határidőre? Kértél határidőt,
vagy megadták?
Látható, hogy a
sablonos kijelentések is megtölthetők tartalommal, ha valóban komolyan
gondoljuk azt a jellemzőt, ami sablonossá vált. Álláspályázatokban
mindenképpen így kell megközelíteni egy-egy ilyen elvárást. Bosszantó,
hogy sablonos, és mindenki ezt kéri, de ha megtöltjük a magunk
egyéniségével, máris lehetőséggé válik a problémás felvetés.
Állásinterjún
is érdemes ezt a hozzáállást követni: tudjunk meg mindent a
„csapatról”, ahová a csapatjátékost keresik! Ne féljünk kérdezni arról,
kikkel kell együttműködni cégen belül, hogyan születnek a döntések
(közösen, vagy vezető dönt egy személyben), mekkora önállóságot kaphatsz
egy-egy területen, hogyan határozzák meg a feladatok határidejét, van-e
igényük arra, hogy a munka folyamatát is lássák, vagy a végeredmény
érdekes csak? Ez pozíciónként, szakmánként, munkakörönként és főleg:
egyénenként változó lehet, így mérheted fel igazán jól, neked való-e az
adott állás, vagy sem.
Magadat is
ezen elvek mentén érdemes bemutatni: milyen csapat volt, te milyen
szerepet töltöttél be a csapatban, mit tettél, ha nem volt egyetértés,
hogyan érveltél a magad álláspontja mellett, érveltél-e egyáltalán, vagy
elfogadtad másét? Meg tudod-e őrizni a nyugalmad egy ideges
környezetben, vagy mások idegessége rossz hatással van rád? Inkább
kreatív vagy inkább konzervatív megoldásokat javasolsz? A közös munka
milyen hatással volt a felelősségi körökre, és ez téged hogyan érintett?
Fentiekből
látszik: ha komolyan vesszük a feladatot, és az álláshirdetés szerinti
jellemzőket tényleg meg akarjuk mutatni magunkról, akkor hiába a
sablonos elváráslista, a sablonos válasz, az egyéniséged megmutatására
van lehetőséged, tehát élj vele.
Két nap a karrieredért! 140+ cég és 1500+ tanácsadás egy helyen
Állást keresel vagy munkahelyet váltanál? Feltérképeznéd a számodra
elérhető karrierlehetőségeket? Tájékozódj a számodra elérhető
feladatkörökről a HVG Állásbörzén, tedd fel kérdéseidet a téged érdeklő pozíciókról egyenesen a cégek képviselőinek!
Színes kiállítói paletta
A HVG Állásbörze hazánk legnépszerűbb karrierrendezvénye, ahol több mint 140 kiállító várja hallgatókat,
pályakezdőket és tapasztalt szakembereket. A lehetőségek tárháza
széles, Debrecentől Szombathelyig az ország egész területén válogathatsz
a számodra elérhető karrierlehetőségek közül.
Kikkel találkozhatsz?
80+ cég érkezik mérnöki, műszaki ajánlatokkal (pl. Audi Hungaria, DENSO, Luk Savaria Kft., Magyar Suzuki Zrt.)
95+ cég informatikai lehetőségeket kínál az érdeklődőknek (pl. EPAM Systems, Ericsson, evosoft Hungary Kft., IT Services Hungary, NNG, Nokia)
100+ cégnél gazdasági, pénzügyi pozíciókkal kapcsolatban kérdezhetsz (pl. KPMG, PwC, Deloitte, Nestlé)
65+ cég elsősorban nyelvtudást igénylő lehetőségeket kínál. (pl. Avis Budget Group BSC, BP, BT, HP, Tata Consultancy Services)
Vasúti utazási kedvezmény a börze látogatóinak!
Ha személyesen tájékozódnál, és szívesen eljönnél a rendezvényre, akkor
ne legyen visszatartó erő, hogy vidéken laksz! A börze látogatóinak
utazási kedvezményeket biztosít a MÁV- START Zrt.>> Részletek itt!
Regisztrálj, tegyél a sikeres karrieredért, és nyerj. 2015. február 25-26-án a SYMA Rendezvényközpontban!
Sok szó esik arról, milyen legyen a testbeszéded az állásinterjún,
hogy sikert arass. Arról már kevesebbet hallani, hogy az interjúztató
gesztusaiból is rengeteg dolgot ki lehet olvasni. Például azt, milyenek
az esélyeid az állásra. Az állásinterjú után
sokan stresszelnek, kedvező választ kapnak-e a cégtől (illetve kapnak-e
egyáltalán). Pedig az interjúztató(k) testbeszédéből ki lehet olvasni,
milyen képet alakítottak ki rólad, hiszen egy-két perc alatt eldől,
szimpatikusnak találnak-e, és ezután már ennek jegyében folyik tovább a
beszélgetés. A Business Insider összegyűjtötte, milyen jelekre kell odafigyelni.
1. Pozitív testbeszéd Az
interjúztató hosszan fenntartja a szemkontaktust, mosolyog, vidám,
előrehajol, amikor hozzád beszél. (Ennek ellentéte, ha összefont karral
hátradől, ez elzárkózást jelent.)
2. Hosszabb a beszélgetés, mint amire számítottálA HR-es több időt szán a jelöltre, ha ígéretesnek találja, mert többet akar megtudni róla.
3. Az interjúztató cseveg Jó
jel, ha az interjúztató szívesen mesél a cégről, sőt saját magáról –
például hogyan érzi magát a munkahelyén. Kivéve, ha kényszeres
fecsegőről van szó, de ez eldönthető annak alapján, miről és hogyan
beszél.
Forrás: Jobline 4. Csak rád figyel Ha
a HR-es kizárólagos figyelmével tüntet ki, és nem telefonál, emailezik,
sms-ezik közben vagy matat a papírjai között, azt jelenti, hogy
érdemesnek tartja csak rád figyelni. Ugyanerre utal, ha a válaszaid után
rákérdez arra, amit mondtál, hogy pontosabb információkra tegyen szert.
5. Bemutat a vezetőség többi tagjának és a leendő munkatársaknak Erős
érdeklődést mutat a HR-es részéről, ha a cégnél többeknek bemutat. Ez
arra utal, hogy meg akarja majd kérdezni a kollégáit, mit gondolnak
rólad, vagyis már megjelent a lelki szemei előtt, hogy a cég munkatársa
vagy.
6. A hosszabb távú céljaidról faggat Ebben
az esetben a HR-es arra kíváncsi, szívesen lennél-e hosszú időn át a
cég munkatársa. Ha a cégnél kidolgozott életpálya-modellt is ismerteti,
amely megfelelő lehet számodra, alighanem egészen jól áll a szénád.
7. Arról kérdez, hol keresel még munkát, illetve mikor tudnál kezdeni Ez
már egészen jó jel, mert azt jelenti, a HR-es igényt tart rád. Ha a
munkábaállásról faggat, gyakorlatilag már föl is vettek. Különben miért
kérdezne ilyet?
8. Részletesen beszél a fizetésről és az egyéb juttatásokrólSzintén
arra utal, hogy potenciális munkatársnak tekintenek. Azt is jelenti,
hogy az interjúztató döntéshelyzetben van (különben nem beszélhetne
határozottan a fizetésről), tehát a megfelelő emberre tettél jó
benyomást.
9. Átgondoltan és egyenesen válaszol a kérdéseidre Az
interjún mindig kérdezni is kell, ezzel kifejezed az érdeklődésedet és
értékes információkhoz juthatsz a céggel és meghirdetett állással
kapcsolatban. Ha pontos és egyenes válaszokat kapsz például a cég piaci
helyzetével és növekedési potenciáljával kapcsolatban, az jó jel. (A
maszatolás ellenben gyanúra ad okot.) Amennyiben elég oldott a
hangulat, az interjú végén azt is megkérdezheted, milyen benyomásokat
szerzett rólad az interjúztató, és szerinte megfelelő személy lennél-e a
feladatra.
10. Az interjú végén pozitív választ kapsz a folytatással kapcsolatban Ha
úgy zárul az interjú, hogy záros határidőn belül értesíteni fognak a
döntésről, illetve megbeszélitek a következő interjú időpontját,
bizakodásra van okod.
11. Barátságos a búcsú Sok
interjúztató mindenkivel kedves és udvarias, de ha a te embered
szélesen mosolyog, kikísér az előcsarnokba és mindvégig szóval tart, az
megint csak jó jel. Ebben az esetben ösztönösen kell eldöntened, hogy
csak általános emberi gesztusról volt-e szó, vagy már majdnem fölvettek a
céghez. Jó lenne, ha egy helyen
több mint 100 cég karrierlehetőségeivel ismerkedhetnél meg? Segítene a
céljaid elérésében, ha szakértői segítséggel állíthatnád össze CV-d? Ha
igen a válaszod, akkor már most írd be a naptáradba a HVG Állásbörzét!
(van az oldalon egy online nyereményjáték is,magazin előfizetésekért Avon és Audi ajándékcsomagért . + helyszíni nyereményjátékok.)
Ritka eset, hogy egy cég csúcsvezetője beül az állásinterjúra, hogy
elbeszélgessen a jelentkezővel, de néha előfordul. Gyakoribb, hogy egy
HR-es úgy adja elő magát, mint egy nagyfőnök, ezért is tanulságos, mit
kérdez az interjún öt amerikai vezérigazgató. A kérdéseket a USA Today válogatta, és voltak olyan kedvesek, hogy a helyes választ is mellékelték.
1. Elevator Pitch – Brian Chesky, az Airbnb globális szálláshely-közvetítő portál vezérigazgatója(Az
elevator pitch olyan érdekes beszámoló, amely egy liftezésnyi
(elevator) idő alatt felkelti a hallgatóság érdeklődését a megszólaló
iránt) Megkérem a jelöltet, hogy foglalja össze az életét három
percben. Az általa hozott döntésekből és tapasztalatokból megpróbálom
kitalálni, milyen emberrel van dolgom. Ha már kialakult valamilyen képem
az illetőről, átgondolom, mi az a két-három dolog, amire büszke lehet
az életében.
Ez a kérdés lényegében a sztenderd „Meséljen
magáról!” feladat variációja. A dolog nem arról szól, hogy a jelöltnek
meg kell mutatnia, kicsoda valójában, hanem azt kell bebizonyítani,
miért pont ő a legalkalmasabb a pozícióra. Vagyis a háromperces
bemutatkozásban azt kell kiemelnie a történetéből, ami releváns a
meghirdetett állás szempontjából.
2. A valódi probléma – Jane Park, a Julep kozmetikai cég vezérigazgatója Gyakran
kérdezek valamit azzal kapcsolatban, ami éppen engem foglalkoztat, mert
így rengeteg minden kiderül az illetőről. Partnerem lesz-e a hétköznapi
feladatok megoldásában, képes-e a stratégiai gondolkodásra? Érdekli-e a
probléma, és hajlandó-e dolgozni a megoldása érdekében?
Forrás: Jobline Akinek jó a problémamegoldó
képessége, örülni fog egy ilyen kérdésnek. Érdemes egy általános
megállapítással kezdeni a választ, lefektetve az alapokat, milyen
megoldása lehet a problémának, aztán jöhet a szükséges lépések
bemutatása, megfelelő indoklással. Természetesen szabad kérdezni további
részletek felől, illetve arról, mit gondol az interjúztató a vázolt
megoldási stratégiáról. Már maguk a kérdések sokat elárulnak arról,
milyen ember és munkatárs a jelentkező.
3. Az előjáték – Kat Cole, a Cinnabon pékséghálózat elnöke Az
interjúfolyamat megkezdődik, még mielőtt találkoznék a jelentkezővel. A
várószobában az egyik munkatársam frissítővel kínálja, megfigyeli a
reakcióját (kedves, zavart, sértődött stb.), és e-mailben elküldi nekem,
mit tapasztalt. Amikor a jelölt belép a szobámba, azzal szembesül, hogy
nagy halom irat van szétszórva az íróasztalom előtt. Kíváncsi vagyok,
összeszedi-e. Mindezekből nem vonok le messzemenő következtetéseket, de
számítanak az így szerezhető benyomások.
Ez a beszámoló arra
figyelmeztet, hogy minden mozzanat fontos lehet egy állásinterjún, a
jelöltet már onnantól tesztelhetik, hogy belép a kapun. Vagyis már az
időpont-egyeztetésnél résen kell lenni, oda kell figyelni, hogyan
kommunikálunk a recepcióssal és az interjú utáni köszönőemailt sem
szabad félvállról venni.
4. A repülőtéri teszt – Deborah Bial, a Posse Foundation nonprofit diáktámogató szervezet elnöke Beszélgetek
a jelölttel az égvilágon bármiről. Mit ír az aznapi újság? Az érdekel,
mit és hogyan gondol, hogyan képes magát kifejezni, miként kérdez és jó
hallgatóság-e.
Ennek az interjúmódszernek azért repülőtéri teszt
a neve, mert azokat a dögunalmas embereket szűri ki, akikkel nem lenne
jó együtt várakozni a terminálon, amikor késik a járat. A kérdés inkább
az, mennyire érdekes személyiség a jelölt, itt még kevésbé fontos,
alkalmas-e szakmailag. A jelentkező teljesen szabadon elmondhatja a
véleményét, minél izgalmasabb, szenvedélyesebb, annál jobb. Kiderül, a
jelöltnek van-e markáns véleménye, vagy csak figyelmesen hallgat és jó
tanuló módjára válaszol, amikor kell.
5. A jelmezes kérdés – Neil Blumenthal, a Warby Parker online árusító szemüveggyártó cég vezérigazgatója Cégünk
egyik alapértéke a humor, ezért meg szoktam kérdezni a jelöltet, milyen
jelmezt viselt legutóbb. Ez nem arról szól, hogy ha valaki nem volt
Hamupipőke két héttel korábban, akkor nem vesszük fel, hanem a
jelentkező reakciója érdekel. Fapofát vág, mert halál komolyan veszi
magát? Ha igen, az komoly figyelmeztetés számunkra. Olyan emberekre van
szükségünk, akik a munkájukat komolyan veszik, de önmagukat nem.
A
hasonló meghökkentő kérdésekkel azt próbálják felmérni, hogy a jelölt
be tud-e illeszkedni a vállalati kultúrába. Fenti esetben bármilyen
válasz jó, ha vicces és lelkesen van előadva, hiszen Blumenthaléknál a
jó humorérzék és a lazaság a céges elvárás.
Jó lenne, ha egy helyen több mint
100 cég karrierlehetőségeivel ismerkedhetnél meg? Segítene a céljaid
elérésében, ha szakértői segítséggel állíthatnád össze CV-d? Ha igen a
válaszod, akkor már most írd be a naptáradba a HVG Állásbörzét!
Minél jobb állást szeretnél találni, annál fontosabb, hogy jelen
légy a közösségi médiában, erős saját márkával, sok és tartalmas
bejegyzéssel, értékes ismerősöket felsorakoztató hálózatokkal. Ezt
nagyon jól tudja egy kanadai szupermodell, Coco Rocha.
Cocónak több mint
hárommillió követője van a Google Pluson, 882 ezer a Twitteren, 878 ezer
az Instagramon és 457 ezer a Facebookon. A modellt 2002-ben fedezték
fel egy fesztiválon, azóta a legnagyobb tervezőkkel dolgozik, részt vesz
minden jelentős divatrendezvényen és rendszeresen szerepel a
legfontosabb magazinok címlapjain. Könyvet is írt a szakmájáról. Ezt a
teljesítményt nem tudná felmutatni, ha nem lenne tisztában azzal, milyen
fontos az erős saját márka, aminek ma már az intenzív internetes
jelenlét a legfontosabb tartópillére. Az Inc.com üzleti portál ezért az ő
példáján mutatja be, hogyan is kell ezt csinálni.
1. Több platformon legyél jelenCoco
ott van az összes platformon, ami számít. Rendszeresen posztol a
Twitteren, az Instagramon, a Tumblron, a Google Pluson és a Facebookon.
(A posztok gyakoriságából és professzionális voltából egyébként arra
lehet következtetni, hogy a modell saját szerkesztőséget tart fenn, mert
egy ember ezt akkor sem bírná, ha egész nap ezzel foglalkozna. De
történetünk szempontjából nem ez a fontos, hanem a belőle leszűrhető
tanulaság.) A posztok a különböző platformok stílusának és szabályainak
megfelelően jelennek meg, tehát Coco minden közönségcsoportot -
hálózatot - a saját nyelvén szólít meg. Mindenhol nagyjából ugyanaz a
tartalom jelenik meg, de testreszabva: ami a Twitteren rövid hír kis
képekkel, az az Instagramon jól sikerült fotósorozat.
2. Mesélj történeteket A
modellek világa a civilek számára különleges univerzumnak tűnik, Coco
ezért bepillantást enged a kulisszák mögé, és érdekes történetekkel
szórakoztatja követőit. A SundayStories című blogban például vicces
sztorikat oszt meg arról, hogyan botladoznak szó szerint a modellek a
kifutón és azon kívül. A StyleTheBump című blogban viszont a
terhességéről mesél, de nem csak a reggeli rosszullétekről számolva be,
hanem azon ötleteit is megosztja, hogyan maradhat sítlusos egy kismama,
ha olyannak érzi már magát, mint egy dömper. A különféle blogbejegyzések
a szakmabeliek számára ugyanolyan érdekesek, mint a laikus követőknek,
így a modell egyszerre tart kapcsolatot kollégáival és munkaadóival,
illetve a szélesebb közönséggel.
3. Legyen haditerved Coco
soha nem véletlenül, ötletszerűen posztol, hanem világos stratégia
szerint: gyakorlatilag permanens reklámkampányt folytat önmagáról. A
saját, intim hangvételű posztok mellett kirakja az összes róla szóló
sajtómegjelenést, ami nem kevés, hiszen "világmárkáról" van szó. Ezáltal
a követők folyamatosan rendkívül informatív és összetett képet kapnak
róla, szubjektív és objektív megközelítésből egyaránt.
4. Ne csak aktív, reaktív is legyé lIsmerjük
a tipikus instagramos figuráját: állandóan szelfiket posztol magáról,
kirakja, hogy mit reggelizett, milyen felhő látszik a repülő ablakából
és hogyan fest a lábnyoma a Karib-tenger parti homokjában. Az ilyen
irritáló és nevetséges alakokkal ellentétben Coco nem veszi magát
teljesen komolyan, és reagál az általa tisztelt személyiségek dolgaira
és kommunikál azokkal is, akik üzennek neki. Vagyis arra használja a
közösségi médiát, amire kitalálták: virtuális közösségként és nem
tükörként, amelyben csodálhatja magát.
A fenti megfigyelések bárki
számára jól hasznosíthatók, hiszen a közösségi márkaépítés alapelveiről
van szó, tehát akkor is töprengj el rajtuk, ha nem vagy kanadai
szupermodell.
Jó lenne, ha egy helyen több mint
100 cég karrierlehetőségeivel ismerkedhetnél meg? Segítene a céljaid
elérésében, ha szakértői segítséggel állíthatnád össze CV-d? Ha igen a
válaszod, akkor már most írd be a naptáradba a HVG Állásbörzét!
Egy konferencia vagy egyéb szakmai rendezvény remek alkalom arra,
hogy gyarapítsuk a networkünkbe tartozók számát, csak nehéz túljutni a
kezdeti botladozó lépéseken. Ha rosszul nyitunk a frissen megismert
szakmabeli felé, nem alakul ki érdekes beszélgetés, így lemondhatunk a
hosszabb távú, mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatról. Megfelelő
hozzállással és néhány egyszerű trükk bevetésével viszont biztosítható a
siker. És ön mivel foglalkozik?
Ennél korrektebb, ugyanakkor unalmasabb kérdés nincs a szakmai
ismerkedés során. A megkérdezett erre a legtöbb esetben felmondja a
leckét, mintha állásinterjún lenne: ezredszer is elhadarja, innen és
innen jött, ezzel és ezzel foglalkozik. Aztán udvariasan fölteszi
ugyanezt a kérdést. Ebből nem lesz érdekes beszélgetés, mutat rá Laura
McMullen a US News & World Report számára írt cikkében,
ellenben ha a felek valódi érdeklődést mutatnak egymás iránt, létrejön
az igazi kapcsolat. És ekkor már nem kell tettetni az érdeklődést, mert a
beszélgetés tényleg érdekes lesz.
Amikor egy rendezvényen szakmailag ismerkedünk, hogy továbbépítsük networkünket, öt dolog után érdemes érdeklődünk: mi beszélgetőpartnerünk munkája, hogyan alakul az élete, mi érdekli, mik a szükségletei és hogyan vélekedik különféle dolgokról.
Hogy mindez egy természetes és élvezetes beszélgetés során derüljön ki,
az alábbi (vagy hozzájuk hasonló) kérdéseket érdemes föltenni.1. Ennél – a rendezvényt meghirdető – a cégnél dolgozik, vagy máshonnan érkezett? (Természetesen ha valaki már röviden bemutatott minket egymásnak, ez a kérdés nem játszik.) A
kérdésben az a trükk, hogy beszélgetőpartnerünk nem vált lemezjátszó
üzemmódra, és mondja fel automatikusan az önéletrajzát, hanem
értelemszerűen válaszol, amire elmondhatjuk, hogy „én viszont innen és
innen jöttem, mert...”, és rögtön élő eszmecsere alakul ki olyan
irányban, hogy szépen kiderül, ki mivel foglalkozik, mik a céljai,
milyen örömöket és nehézségeket talál a munkájában, az életében és így
tovább.
2. Hogy tetszett az előadás? Még
semmit nem tudunk vadonatúj ismerősünkről, csak azt, hogy velünk együtt
ő is ott ült a nézőtéren (megfelelő esemény behelyettesítendő) az
előadás alatt. A válaszból rengeteg dolog ki fog derülni
beszélgetőpartnerünkről: kicsoda, mivel foglalkozik, milyen értékeket
vall és néhány személyiségjegyét is megismerhetjük. Ha látunk benne
fantáziát, akár meg is kérdezhetjük, tud-e megfelelő éttermet a
közelben, ahol a napi program után tovább beszélgethetünk, de még jobb,
ha mi magunk állunk elő a javaslattal, mert ismerősek vagyunk a
környéken vagy fondorlatos módon előre tájékozódtunk az interneten. 3. Nahát, de klassz cipő / táska / nyakkendő / karóra! Olcsó,
hatásvadász fogásnak tűnik, de mindig beválik. Nők és férfiak egyaránt
boldogok, ha ízlésbeli választásukat dícsérik, elvégre azért mutatkoznak
menő ruházatban vagy kifinomultan elegáns kiegészítővel, hogy széles
körben elismerést arassanak. Rövid, szakértő eszmecsere következhet a
dícséret tárgyáról, ezalatt eldől, milyen irányba terelhető a
beszélgetés.
4. Ön szerint ennek a rendezvénynek mi a legnagyobb haszna? Ártatlannak
tűnik a kérdés, pedig a válasszal beszélgetőpartnerünk valósággal
leleplezi magát, hiszen valószínűleg arról fog beszélni, hogy sok jó
szakemberrel találkozhat, akiktől rengeteget lehet tanulni. Igen ám, de
nem mindegy, hogy 200 fős networkje van, és főleg ennek tagjait látja
viszont nagy örömmel, vagy csak két kolléga a közeli ismerőse, ezért
elégedett, hogy számára új szakmabeliekkel cserélhetett névjegyet.
Vagyis a kérdésünkkel azt tudjuk felmérni, hogy a másik mennyire értékes
networking partner. 5. Mit szeret a legjobban a munkájában? Egy
beszélgetés során hagyni kell a másikat kibontakozni, és ez a kérdés
pont arra szolgál, hogy új ismerősünk szabadon meséljen önmagáról. Az
emberek roppant hálásak, ha őszinte érdeklődés láttán a munkájukról,
azaz önmagukról árulhatnak el információkat, és ösztönösen
rokonszenvesnek találják a figyelmes hallgatóságot. Időnként okosan
közbe kell kérdezni, hogy a kommunikációt megfelelő mederben tudjuk
tartani, a lényeg, hogy valóban kíváncsiak legyünk a másikra, aki
networkünk értékes tagja lehet.
A hagyományos állásinterjún egyetlen felvételiztetővel nézel
farkasszemet, ez azonban egyre ritkább. Vagy többen faggatnak, vagy más
jelöltekkel együtt kell megméretned magad, esetleg egyik interjúkör után
mehetsz a másikra, és az lehet érzésed, hogy nem látszik a vége. Adunk
néhány jó tanácsot, amik átsegítenek a nehézségeken. Az oktatási rendszer
elméletileg felkészít a vizsgaszituációkra, hiszen az érettségi is több
tanerő előtt zajlik, akárcsak a főiskolai, egyetemi felvételik, majd a
szigorlatok, az államvizsgáról nem is beszélve. Aztán kilépsz a
nagybetűs életbe, és jönnek az állásinterjúk. Ezekhez a stresszes
szituációkhoz mégis nehéz hozzászokni, ezért az alapszabály: nyugi!
Szerezz rutint, és fogadd meg a CareerBuilder tanácsait. Lássuk, milyen helyzetekben kell valószínűleg helytállnod.1. Panelinterjú
A helyzet: A cég több döntéshozója ül veled szemben, és csak úgy záporoznak a kérdések.
A cél: Azt vizsgálják, könnyen kezeled-e a feszült helyzeteket, és gyorsan alkalmazkodsz-e a cégnél uralkodó viszonyokhoz.
Hogyan kezeld:
Próbáld kideríteni, kivel fogsz találkozni. Nyilván ott lesz a
személyügyi vezető, aztán mondjuk ha sales területen hirdették meg az
állást, akkor az értékesítési menedzser is, továbbá még valaki a
menedzsmentből és így tovább. Minden szakember vélhetően a saját
területével kapcsolatban tesz majd fel kérdéseket. Nézz utána a
közösségi oldalakon, az egyes vezetőknek milyen a szakmai múltja
(végzettség, korábbi pozíciók), és készülj fel belőlük. Az interjún
mindig azzal a szakemberrel létesíts szemkontaktust, aki éppen
kérdezett, és törekedj arra, hogy kihallgatásszerű szituáció helyett
valódi beszélgetés alakuljon ki. Kérdezz te is, lehetőleg név szerint
megszólítva a veled szemben ülőket. A panelinterjú után minden
vezetőnek küldj írásos köszönetet, amiért időt szántak rád. Az üzenetek
legyenek személyre szabottak, mert a célszemélyek általában
összehasonlítják, milyen visszajelzést kaptak.
2. Csoportos interjú A helyzet:
Olyan, mint egy tehetségkutatóban. Egy csapat sikervárományos
jelentkező azt próbálja bebizonyítani, hogy neki jár az első hely, az
autó, az egzotikus utazás, a lakás impozáns kilátással és a havi
jelentős apanázs – vagyis a meghirdetett állás.
A cél:
A munkáltató időt szeretne megtakarítani azzal, hogy egyszerre
versenyezteti a jelölteket, ezért rövid idő alatt ki kell tűnnöd a
többiek közül.
Hogyan kezeld: Viselkedj úgy,
mintha nem állásinterjún lennél, hanem már az új munkahelyeden. Ne
szakítsd félbe a többieket, és ne sértődj meg, ha mások netán
belebeszélnek a mondókádba. Ha te viselkedsz a legtermészetesebben,
azonnal felhívod magadra a figyelmet. Készülj fel az általános
interjúkérdésekből (mi a legnagyobb gyengesége/erőssége, miért szeretne
nálunk dolgozni, mire a legbüszkébb a korábbi eredményei közül stb), és
legyen több válaszod, hogy abban az esetben, ha negyedikként kapod
ugyanazt a kérdést, még mindig érdekesen tudj reagálni. Csoportos
interjún gyakori, hogy közös feladatot kell megoldani. Ha így van, ne
erőltesd a többiekre az ötleteidet, hanem igyekezz együttműködni, mert
ilyenkor azt vizsgálják, a jelölt mennyire jó csapatjátékos. 3. Állásbörze-interjú A helyzet:
Feszült, mert csupán pár perced van arra, hogy eladd magad, hiszen ott
tipródik mögötted egy csapatnyi türelmetlen jelentkező, portfólióját
szorongatva.
A cél: Próbáld úgy elképzelni, hogy
ez egy mozielőzetes. Villantsd fel a legjobb pillanatokat a
pályafutásodból, hangsúlyozd a legkiválóbb készségeidet, vázold az
általad elképzeld fényes jövőt, hogy az interjúztatónak kedve legyen az
egész „mozihoz” (azaz behívjon rendes céges interjúra).
Hogyan kezeld:
Ugyanúgy, mint egy klasszikus állásinterjút. Sokan ott rontják el, hogy
lazábbra veszik a figurát a kelleténél, nem eléggé felkészültek a
cégből és a megjelenésük sem eléggé professzionális. Pedig ez is
szigorúan szakmai interjú, csak egy kicsit hajszoltabb körülmények
között. Hangsúlyozd, milyen sokat profitálhat a cég, ha fölvesznek,
gyűjts be a standról minden minden elérhetőséget és brosúrát, majd az
interjúztatónak küldj üzenetet még aznap, amelyben megköszönöd, hogy
időt szánt rád. 4. A sokadik interjú A helyzet:
Fontos pozíciókra, illetve ha a cég nagyon komolyan veszi magát,
többkörös interjúztatással veszik fel a jelentkezőket. (Arról, hogy
ezzel mi lehet a probléma, itt írtunk.)
A cél:
A roppant megerőltető procedúra ellenére őrizd meg kitartásodat és
optimizmusodat, és akkor se borulj ki, ha úgy érzed, további
kínzatásodnak már nincs semmi értelme.
Hogyan kezeld:
Mivel maratoni megmérettetésről van szó, fizikailag és szellemileg is a
csúcson kell lenned. Aludj sokat, egyél rendesen, menj el úszni vagy
futni vagy kardiózni a konditeremben, amelyiket szereted. Minderre azért
van szükség, hogy mindvégig kiegyensúlyozott és friss maradj a kimerítő
procedúra során. Legyél képben, azaz kérdezz rá, milyen hosszú
kiválasztási folyamatra számíthatsz. Ha azt mondják, hogy talán csak
hónapok múlva kapsz határozott választ, folytasd az álláskeresést, mert
nem tudni, mi lesz ennek a sok szöszölésnek a végeredménye.
Bizony van, hogy az ember nem azt a szakmát
űzi, melyet kéne. Ilyenkor ingerült és nem is tud rendesen a munkájára
koncentrálni. De lássuk, milyen jeleni vannak még annak, hogy nem a
megfelelő pályán vagyunk.
Ülsz a munkahelyeden, körbenézel, és nem érted, mit keresel ott. Ha te is gyakran érzel így, akkor jobb ha munkahelyet váltassz, de gyorsan.
Nincs örömforrás: Bár
a munkahelyi körülményeid teljesen rendben vannak, nincsenek napi
gondjaid, motiváló a környezet, jó fejek a kollégáid, még rendesen meg
is fizetnek, ám nincs semmilyen örömforrás a feladataidban. Unod,
kötelességből végzed, de nem emlékszel rá, mikor töltött el igazán jó
érzésekkel egy-egy munka teljesítése. A körülményekkel nincs gondod,
maga a feladat nyomaszt. Nem érdekel a siker: Ahogyan nincsenek örömeid a
munkádban, úgy nincs igazán sikerélményed sem. Lehet, hogy sikeres
vagy, de ez különösebben nem érdekel. Nem osztod meg senkivel azt,
mit értél el a karrieredben, nem hat rád serkentőleg, ha pozitív
visszacsatolást kapsz a főnöködtől vagy a munkatársaidtól. Nem éled meg a sikert, és nem is vágysz arra, hogy sikeres legyél a munkádban. Nincsenek céljaid: Annak, hogy rosszul választottál pályát, az az egyik jele, hogy nincsenek céljaid a munkáddal kapcsolatban. Nem
akarsz feljebb kerülni a ranglétrán, nem akarod magad több feladatban
kipróbálni, egyik nap telik a másik után, te pedig csak túlélsz. Úgy érzed, hogy befejezted a pályádat, miközben lennének lehetőségeid
Nem fejleszted magad: A
rossz pályaválasztás egyik ismérve, ha egyáltalán nem fejleszted magad
az adott területen, miközben egy másik iránt fokozott érdeklődést
mutatsz. Építészként dolgozol, de nem olvasol szaklapokat, nem
érdekelnek az új technikák és megoldások, viszont feliratkozol egy másik
szakma szaklapjának hírleveire, és több időt töltesz ennek a
tanulmányozásával, mint a saját munkádhoz kapcsolódó hírek olvasásával.
Iskolát választottál, nem hivatást: A
rossz pályaválasztásra sokan csak felnőttként döbbenek rá, amikor már
sok évet töltöttek az adott szakmában, és amikor már nehezebb – de nem
lehetetlen – váltani. Ha visszagondolsz arra, miért ezt a pályát
választottad, akkor jössz rá, hogy valójában nem hivatást, hanem iskolát
választottál. Iskolát kerestél, amikor diák voltál, lehetőleg olyat,
ahova könnyen és biztosan bejuthatsz, később pedig már nem volt
visszaút. Érdemes átgondolni ebből az aspektusból is, mi történt sok
éve, amikor erre az útra tértél, mi állt a választásod hátterében.
Örökölted a munkádat: A
rossz pályaválasztás mögött gyakran családi nyomás áll. Ha úgy érzed,
hogy most nem a megfelelő helyen vagy, gondold át, volt-e szerepe ebben a
családodnak. Esetleg ők presszionáltak, vagy a szüleid nyomába lépve az ő munkájukat, esetleg vállalkozásukat vitted tovább? Ennek
az oka lehet a mintakövetés, vagy az, hogy azokon a területeken,
amelyeken ők is dolgoztak, a kapcsolati tőkéjüknek köszönhetően könnyebb
volt elindulnod.
Irigyled mások sikereit: Miközben
te is eredményes vagy a munkádban, mások sikereit irigyeled, olyanokét,
akik teljesen más területen dolgoznak. Ehhez kapcsolódik, hogy mások
munkáját értékesebbnek tartod, mint a sajátodat, és nem vagy büszke
arra, amikor a szakmádról kell beszélned. Kevésbé tartod fontosnak,
amit csinálsz, talán még cikinek is érzed, pedig semmivel sem
értéktelenebb, mint bármi más. Irigykedve hallgatod a barátaid
karrierjükkel kapcsolatos beszámolóit, és azt érzed, hogy te is valami
olyasmivel szeretnél foglalkozni, amiről ilyen büszkén beszélhetsz
másoknak. Ha rádöbbensz, hogy ez nem a te utad, akkor se ess pánikba,
hanem kezdj el gondolkodni azon, mi lenne neked való, és hogyan tudnál
pályát módosítani felnőttként.
Forrás és fotó: karrier. hu / Írta: Molnár Adrienn
