A munkáról..

"Nem engedheted meg magadnak, hogy rossz dolgokra gondolj, mert akkor megteremted őket."
(A. O. Esther)A munka a természet rendjének része, amely az egysejtűektől a csillagokig a szüntelen tökéletesedés útján vezet mindenkit.

Az együttélés szellemének kialakításához az egyik nélkülözhetetlen eszköz a munka. Ahhoz azonban, hogy a munka és velejárója, a tőke aktívan közreműködhessenek ebben a belső születésben, az egyén harmonikussá formálásában, a viszonyulásunk erőteljes átlényegítésére is szükség van. Így ugyanis megtisztulhatunk az állatias tulajdonságoktól, amelyeket az ember, mint üstökös a csóvát, amely mindig ellentétes a fény irányával, maga mögött húz.

Az ember tudattalan munkával leigázta a természetet; a munka miértjének tudatosításával azonban ura lesz önmagának.

Nem a foglalkozása teszi nemessé az embert, hanem ő nemesíti meg a foglalkozását.

A tőke és a munka olyan, mint az anyag és az energia: az egységes természet két különböző megnyilvánulási formája.

Az ember emelkedése nem zárja ki, hogy kiismerje magát a földi dolgokban, és nem is kell, hogy távol tartsa magát tőlük. Az egységet kell látnunk, át kell élnünk az együttélés uralta teljességet, amelyben minden harmonikusan kapcsolódik egymáshoz, és ahol – a régi példázattal élve – a jó cipész éppen annyira értékes az Isten szemében, mint a jó remete. És fordítva is igaz. Az a fontos, hogy hitelesek legyünk. Ha a cipészek fognak meditációba és a szentek kezdenek el cipőket készíteni, felborul a természet egyensúlya, és rosszra fordulnak a dolgok.

Ha az ember dolgozik és tanul, gondolkodik és derűsen él, érdeklődik önmaga és környezete iránt, általában nem marad túl sok ideje sem a csüggedésre, sem arra, hogy észrevegye, gondok gyötrik-e vagy sem. A fizikai, lelki és mentális elpuhultság nagy lelki drámák szülőanyja, amelyekben a tudat, saját könnyeiben fuldokolva egyre mélyebbre kerül a csüggedés bénító örvényében. A világ elfeledkezett a munka nevelő szerepéről, pedig ez nem átok, hanem áldás, hiszen a jól irányzott erőfeszítésben megleljük a derűlátás magvait, ebben az életben vagy egy másikban, ebben a világban vagy bármely másikban is.