Ugrás a fő tartalomra

Új időszámítás kezdődött a Covid óta az álláspiacon, és már rég nem arra van szükség, hogy 40 évet ugyanannál a cégnél húzzunk le, csakhogy egy konkrét példát említsünk






A Covid óta a munkaerőpiac kétségtelenül hatalmas változásokon ment keresztül, globális és hazai szinten is sokat változott a munkavállalók és munkaadók viszonya, elég csak arra gondolni, hogy manapság ingyen kávéval, csocsóasztallal vagy jó fej csapattal már aligha lehet bevonzani bárkit, ellenben a home office-szal annál inkább. --A BBC rámutatott, hogy a brit munkavállalók közül sokan maguk mögött hagyták a munkájukat 2020 óta – akár szándékosan, akár nem –, ugyanakkor nem minden esetben léptek új munkakörbe, ez pedig váratlan helyzetet szült: megdöntötte a tabusítást, ami az önéletrajzokban felbukkanó szakadékokat jellemezte eddig. Hogy értsd, mire gondolunk, az, aki korábban valamilyen oknál fogva nem dolgozott egy ideig, és ezt feltüntette a CV-ben, rossz megítélés alá esett.



Az önéletrajzból kimaradt idő ma már általában nyitott kíváncsisággal jár, nem pedig egy személy gyenge teljesítményét vagy megbízhatatlanságát feltételezi

– nyilatkozta Jill Cotton, a londoni Glassdoor karriertanácsadója a lapnak. De vajon mi a helyzet itthon?
Tényleg új korszak nyílt a munkakeresők életében?

Képes Judit HR-szakértő szerint egyértelműen. „Már ez az új valóság. Egyfelől a cégek lazábbak lettek, de ennek az is az oka, hogy egyre nehezebb kvalifikált embereket találni a növekvő munkaerőhiány miatt. A munkaerőpiacon paradox jelenség uralkodik, egyszerre van túlkínálat nem megfelelő jelöltekből és óriási hiány kvalifikált munkaerőből. Másfelől pedig, az emberek elfáradtak, kiégtek és fontossá vált számukra a mentális és a fizikai egészségük, valamint a kapcsolatrendszereik. Ezért sem ragaszkodik ahhoz az álláskeresők nagy része, hogy váltás után azonnal munkába álljon.”

Azt mondja, hogy ami régen tabunak számított, az most teljesen természetes, gyakori, hogy a munkahelyváltás között akár hónapok is eltelnek – és ez nem ciki, sőt, inkább a jelölt tudatosságáról tanúskodik. Az illető mert azért tenni, hogy feltöltődjön, vagy egy, akár a szakmájától távol álló új ismeretet is elsajátítson, amivel még értékesebbé tette magát a piacon. „Személy szerint üdvözlöm az új trendet, mert sokkal egészségesebb. Minél boldogabb, egészségesebb, feltöltött és kiegyensúlyozottabb egy munkavállaló, annál hasznosabb a cégnek is, hatványozottan többet termel a vállalatnak, és tovább is marad.”


Sabbatical leave, avagy az alkotói szabadság

Ez a trend az Egyesült Államokból indult ki, kulturális okokból. Amerikában bevett szokás, hogy amikor a diákok elvégzik a középiskolát, nem mennek egyből egyetemre, hanem szünetet tartanak és nyakukba veszik a világot hátizsákos turistaként. Ott ez teljesen elfogadott, hiszen tudják hogy az egyetemi évek után jön a kemény munka világa, ahol nem lesz pihenő. Ez a trend terjedt át a munka világára – már nem csak előtte tartanak szünetet, hanem akár közben is, ez az úgynevezett sabbatical leave, amit alkotói szabadságnak is neveznek, és ami manapság világszinten is egyre elterjedtebb jelenség.


A Covid mellett az is kellett a szemléletváltáshoz – tudom meg a szakértőtől –, hogy egy új generáció került menedzseri pozícióba, mégpedig a milleniálok. Ők teljesen más szemlélettel vezetik a csapataikat, őszinteséggel, empátiával, nyitottsággal, együttműködéssel, minimálisra csökkentve az alá-fölérendeltséget és limitálva a nem produktív feladatokat. Ez egy teljes fordulat a X-generáció vezetési stílusához képest. Ebben nagyrészt az is szerepet játszik, hogy a milleniálokat traumatizálta az előző generáció vezetési stílusa, és nem szeretnék, hogy mások is ugyanezen menjenek keresztül, ezért előtérbe helyezik az élhetőbb munkahelyi környezet kialakítását, az emberséget és a coaching alapú vezetést. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések