Támadj vagy védekezz... egyik sem megoldás!
Keserűség,
csalódás, fájdalom, mert valaki tett veled valamit, vagy történt veled
valamikor régen egy olyan esemény, ami okot ad arra, hogy megvédd "ma"
magad. Ha ennyire fontosak a sérelmek és pici figyelmet sem kapnak a
"lehetséges" örömök, szerelmek, sikerek, akkor esélyük sincs megmutatni
magukat az életedben. Márpedig, ott vannak a szépségek is, ha nem véded
meg magad tőlük és kicsit törődsz velük!
Vannak
olyanok is, akik öntudatlanul is, de pl: visszabántják a másikat, mert
megbántottnak érzik magukat. Érzik magukat... és ezzel deformálják el a
támogató világot, ellenséggé. Nem hiszek a harcban és a küzdelemben,
mert bizony a
szemet szemért elv, tönkreteszi a világot. Ha így gondolkodna és
csinálna mindenki, akkor ez egész világ megvakulna és kitörne a 3.
világháború!
Van okosabb és intelligensebb megoldás is és én tudom, hogy erre törekszel!
Itt kifejtem, hogy ne ess ezekbe a csapdákba!
Hagy kérdezzek meg tőled valamit: Ha bármilyen sportban vagy játékban
csak védekezel, mennyi esélyed van a nyerésre? Úgy gondolom egyetértesz
velem abban, hogy nagyon kevés, vagy semennyi. Azok, akik nem tudnak
szabadulni a gondjaiktól, azok védelmi játékot játszanak és nagyon kicsi
az esély arra, hogy meg is találják a megoldást és el tudják engedni a
gondjaikról alkotott elképzeléseiket.
Azokról beszélek, akik a fennmaradásért küzdenek és a biztonság
mozgatja őket, nem az, hogy tovább lépjenek és esetlegesen megengedjék
maguknak azt, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak legyenek. A védelem nem
ad okot a továbblépésre, a védelem, megvédi a problémákat, a
nehézségeket, mert magyarázatot adnak arra, miért ne tegyél semmit.
Én volt amikor nagyon mélyre ástam magam anyagilag és el kellett
döntenem, hogy eszem még pár napig és elfogy miden pénzem vagy inkább
vásárolok ebből a pénzből olyan információt, amivel tovább juthatok. Én
az információt választottam és tovább jutottam. Sokak magyarázzák azt,
hogy nem tehetik meg, hogy lemenjenek egy tanfolyamra, vagy elolvassanak
egy könyvet, mert enni is alig van pénzük.
Ez az a védelem, ami fenntart egy állapotot, egy olyan állapotot,
amit senkinek nem kívánok. A továbbjutás, új hozzáállást, új
gondolkodásmódot és egyértelmű lépés igényel. A toporgás pedig a hiányt
használja fel indokként arra, hogy ne változzon semmi… pedig ez a hiány
adhatná a legjobb magyarázatot arra, hogy tovább fejlődjön és nyisson az
újdonságokra.
Ha nyerni szeretnél, akkor válaszd a fejlődést, még akkor is, ha az
kiadással is jár. Én is megjártam ezt és ha nem informálódok, nem
foglalkozok más által magammal, még mindig azon gondolkodnék, mi lesz
velem holnap.
A barátaim régebben azzal ugrattak, ha nem tudnak felhívni telefonon,
akkor biztos, hogy valamilyen tanfolyamon vagyok. Megéri elismerni a
korlátainkat, mert nem tudhatunk mindent, viszont bármit megtanulhatunk
akkor, ha nem félünk butának mutatkozni.
A „mindent tudok, de mégsem egész az életem” hozzáállás mutatja meg
azt a védelmet, amit sokan maguk köré húznak. Számomra a tanulás
nyújtotta a kiutat.. úgy gondolom, hogy minden ember számára az
informálódás, a tanulás adja meg a kiutat!
A kiegyensúlyozott élet, nem a védelemről szól. Az időben nem
visszafelé halad az aki elengedi a nehézségeit, hanem előre. Ha el
akarod engedni a régi dolgaidat, akkor nem a fenekedet kell mutatnod a
jövőnek, hanem az arcodat. Ha Te is védelmi játékot játszol, akkor
napokat bírnál mesélni a fájdalmaidról, nehézségeidről, problémáidról és
azt várod, hogy megértsen végre valaki.
De senki nem tud helyetted megérteni semmit. A védelem alapvetően egy
olyan kifogás, ami azt magyarázza, miért lehetetlen bármi is neked. A
kifogás, mindegy, hogy mire utalsz, felmentést ad és védelmet, de ezek
olyan magyarázatok, amik átmeneti mentőövek, amik hosszútávon egészen
biztosan leeresztenek.
Milyen sokan hiszik azt, hogy a gyökerekben kell keresni valamit.
Vissza kell menni az időben, mert meg kell érteni a problémát. Ez
őrültség és lényegében semmi értelme. Megérteni a fájdalmakat annyit
tesz, hogy megnyugszol tőle, de nem haladsz tovább. Kapsz egy jó
magyarázatot a képtelenségeidre, megnyugszol, mert megtaláltad a
felelőst, de ezzel nem foglalkoztál a megoldással és a fenekedet
mutattad a lehetőségeidnek.
A múlt elmúlt, halott… semmi köze a jelenlegi életedhez, mert a
halálnak sincs semmi köze az élethez. A problémáid halottak, Te mégis
annyit foglalkozol velük, hogy életben tartod azzal, hogy rágódsz rajtuk
és meg akarod érteni azokat.
Nem azt mondom, hogy dugd a fejed a homokba, hanem azt, hogyha
valamit már körbe jártál háromszor, beszéltél róla háromszor és nem lett
meg a megoldás, akkor hagyd abba és ne lovagolj meg olyan lovat, ami a
földön fekszik, mert nem visz előre.
Válassz olyan lovat, ami él és mozog, mert a lehetőségeid most vannak és nem voltak valamikor.
A hála hiányára utalnék. Mert a hála nem a védelemről szól, hanem a
kitárulkozásról. A hála az értéket hozza felszínre és nem védi magát még
a negatív hatások elöl sem.
A hálás ember, nyitott és nincs félnivalója, mert bármi is jön, azt
elfogadja és kihozza belőle a legjobbat. A védelmi játékos, örökösen a
lehetetlent firtatja, minden figyelme a falakról és a nehézségekről
szól… abban a hitben él, hogy ezek a falak védik őt, valójában
akadályozzák és nem engedik tovább.
Csak gondolj egy régi sztorira, ami nem esett jól megélni. Az én
életem első gyerekkori szerelme, sarkon fordult és minden magyarázat
nélkül ott hagyott. Nagyon fiatal voltam. Emlékszem annyira szerelmes
voltam, hogy képes voltam egy családi nyaralást két nap után ott hagyni.
Felültem a vonatra és visszautaztam a szerelmemhez, aki erre pár
nappal, ott hagyott.
Minden okom meg lett volna arra, hogy soha többé ne érezzem a
szerelmet, soha többé ne nyissam meg a lelkemet senkinek. Falakat
húzhattam volna, mert nem esett jól egyedül maradni. De pár nappal
később, mert megadtam az időt a gyászolásra, megfogadtam, hogy mindig
szerelmes leszek és engem ez fog mozgatni, előre lendíteni.
Falak helyett, inkább kinyitottam a szívem, ami mind a mai napig
nyitva van… ez teljesen logikátlannak tűnik, mert az lett volna a
logikus és ösztönös, ha kizárom az életemből azt, ami fájdalmat okozott.
Viszont a fájdalom, felébresztette bennem azt, amire ténylegesen
vágyom. Ez határozza meg ma is, minden tevékenységemet, mert
megfogadtam, hogy szenvedélyes életet szeretnék élni. Fogadd meg Te is
és nagyon fog tetszeni a végeredmény.
Volt időszak az életemben, amikor mindenhonnan kirúgtak. Bármilyen
munkát is találtam, pár hét vagy hónap után, felmondtak nekem. Mindenki,
még talán én is, meg voltam arról győződve, hogy nekem soha nem lesz
egzisztenciám, mindenhol alkalmatlan vagyok és fölösleges bármibe is
belevágnom.
Vajon hányan vannak erről meggyőződve és hányan nem tesznek egy
lépést sem, még akkor se, ha tudják ezek olyan falak, amik távol tartják
a kellemetlenségtől, de a lehetőségektől is. Még csak az önéletrajzukat
sem küldik el egy pályázatra sem, mert alkalmatlannak tartják magukat
és félnek a visszautasítástól?
Nem baj, ha rögös az út akkor, ha tudod hová tart. Az én eddigi
életem során, nagyszerű szerelmi életem van, volt és a hivatásomat is
megtaláltam. Pedig volt, több olyan alkalom, amikor szerelmesnek éreztem
magam és elszaladtak mellőlem és volt, amikor 600nál is több
önéletrajzot küldtem el, mert munkát kerestem.
Sok pofont kaptam, de soha nem kerestem arra kifogást, hogy üljek
tétlenül és siránkozzak, mert megtörtént velem. Hálát adok azért, mert
mindezen keresztül mentem, hálás vagyok azért, mert megélhettem a
végleteket és nem unalmas az életem. Márpedig a rögös út, sokkal
tartalmasabb, mint a lapos élet.
Felejtsd el a falakat, amiket védelemül szolgálnak, mert azok nem
védelmek, hanem a saját gátjaid, amik arra kényszerítenek, hogy
kényelmesen élj. A kényelem számomra azt fejezi ki, hogy megszoktál
valamit és ragaszkodsz hozzá. Ragaszkodsz a saját elképzeléseidhez, még
akkor is, ha azok nem visznek sehová.
Se előre, se hátra nem lépsz belőle, azaz, nem vagy tájékozott és nem
fejlődsz… a fejlődés pedig sok sok sikertelenséget is tapasztal, mert
az élet kerek és egész, nem hiányzik belőle semmi. Rendben van, hogy nem
szeretnél semmit elveszíteni, de a védelem nem a nyerésről szól, hanem
az amortizációról. Amikor veszel egy új autót, nagyon jól tudod, hogy
hiába vigyázol rá, már azzal, hogy bedugtad a kulcsot a zárba,
kevesebbet ér.
Amikor se előre se hátra nem mozdulsz, akkor 50 évig, ugyanolyan
autód lesz, amit vagy használsz és tönkre megy, vagy nem használsz és
csak porosodik a garázsba. Tudomásul kell venned, hogy az életed is, ha
védelmen alapul és nem arról szól, hogy lendületben maradj, akkor az
utód miatt sírdogálsz és eszedbe sem jut lecserélni… abban a hitben
élsz, hogy nem lehet jobb, mint ami most van.
Mert igen is, vannak olyan kapuk, amiket be kell zárni. Nem azért,
mert menekülsz vagy félsz tőle, hanem azért, mert újakat nyitsz meg
általuk. Csak gondolj a korábbi kapcsolataidra és tedd bele az összeset a
mostani életedbe, egyszerre. Haza mész este és mindenki otthon vár…
őrület lenne ugye? Legyél hálás, hogy megtörtént veled, de nem
ragaszkodhatsz semmihez, mert folyamatos mozgásban van az élet.
Az egyik kezével azért vesz el, hogy meglepjen valami nagyszerűvel,
valami aktuálisabbal a másik kezével. A hálával kifejezed a hiányt is,
ezzel helyet adsz annak, ami hamarosan érkezik hozzád. Soha ne ragadj
bele a sztorikba, amiket azért magyarázol mert kellemetlen, mert fáj.
Azért mert rámutatsz a földön egy félig megrágott rágógumira, az még ott
marad és legközelebb megint bele fogsz lépni.
Elmondhatod a rágónak, hogy milyen szemét és minek ragad a talpadra,
ezt megoszthatod a barátaiddal és keresheted azt a felelőst, aki csapdát
állítva, a földre köpte. Ha ezeket végigjárod is csak két megoldás van
rá, vagy Te veszed onnan fel és senki nem fog bele lépni vagy valakire
vársz.
Ha valakire vársz, akkor még mindig ugyanazt a mókuskereket forgatod
és próbálod megvédeni magad a ragadós dolgoktól. Lehet, hogy addig
jutsz, hogy inkább elsötétítesz a szobában azért, hogy ne is lásd azt a
rágót, mert nem bírod elviselni. Sokan sötétítenek az életükben azért,
hogy ne kelljen szembesülni a látvánnyal.
Én úgy gondolom, neked eszed ágában sincs sötétségben élni és egyre
több ragadós izébe belelépni.. de még csak büntetni sem azokat, akik oda
tették… feltehetően időd sincs tovább húzni, halasztani a megoldást,
ezért érdemes kézbe venni a dolgaidat, lehajolni érte és kidobni a
szemétbe.
A gondok, problémák is olyan ragadós izék, amik csak egy szemeteskosarat érnek meg.
Tudod mit? Állj meg egy pillanatra, kapcsold fel a lámpát, nézz szét, mi
vesz körbe, adj érte hálát és tedd meg az első lépést és cselekedj.
Vedd fel, dobd ki az életedből a ragadós dolgokat és próbáld
megérteni, mire jó a tisztaság, a kiegyensúlyozottság. Ha már érted
ezeknek a lényegét, akkor eszed ágában sincs becsapni magad másokkal és
tenni fogsz azért, hogy fenn tartsd ezt az állapotot.
Ha utóbbiakon töprengsz és teszel is értük, nem ülsz az álmaid
kényelmi foteljában, akkor minden korábbi kellemetlenség ellenére,
egészen más tapasztalatok várnak rád. A védelmi játszma, nem vezet
sehová, bár tudom, hogy mindenki egyik legnagyobb félelme, hogy elveszti
azt a várat, amit eddig felépített, de ha eddig eljutottál, akkor
eljuthatsz még szebb és jobb helyekre is.
Ha erre képes voltál valamikor és értékeled annyira magad, hogy hálás
vagy érte, hogy megélhetted, akkor tovább építesz még akkor is, ha
kockázatosnak tűnik.
A hála olyan értékekre mutat rá, amik biztos
talajon fekszenek és lehetőségeket adnak arra, hogy építhess rájuk.
Ha
nap, mint nap rámutatsz az értékeidre hálával, akkor minden napod hálás
lesz és tovább fejlődik abba az irányba, amit szántál magadnak.
Legyen békés a karácsonyod s hálában gazdag az új éved.
forrás http://tudatosan.hu/netamadjnevedekezz/
