ami miatt nem tudsz erős online márkát építeni – Ehhez pedig saját honlap kell.

-Minél jobb állást szeretnél megkapni, annál nagyobb szükséged van erős online brandre.
Ehhez pedig saját honlap kell.

Tegyük fel, hogy fáradságos munkával kiváló szlogent készítettél magadnak, ami tökéletesen kifejezi a brandadet, ki is raktad a LinkeIn-profilodra és ott virít az önéletrajzod elején is. 
Ez azonban édeskevés, szükség van egy olyan kitüntetett helyre, amely önállóan hirdeti a márkád nagyszerűségét.

Erre majdnem mindenki rá is jön előbb-utóbb, de a legtöbben meggyőzik magukat, hogy hiába szeretnének, nekik úgysem jönne össze egy saját honlap. 
Öt alapvető kifogással csapják be magukat , pedig a megoldás egyszerűbb, mint gondolnák.
Mobilbarát profi honlap, weboldal percek alatt szaktudás nélkül!------Nekem ez túl magas

A leggyakoribb kifogás, amikor valakinek kicsit meg kellene erőltenie magát: ááá, én ehhez kevés vagyok, túl bonyolult, nem értek a netes barkácsoláshoz. A Workfolio szerint az emberek 77 százaléka szeretne magának saját honlapot, de csak 7 százalékuknak van, amiben jelentős része lehet a fenti kifogásnak.

A saját honlapra vágyó, de honlap nélküli 70 százalék nem is sejti, hogy egy kis munkával és odafigyeléssel egészen csinos website-ok hozhatók össze olyan praktikus csináld magad platformok segítségével, mint a már említett Workfolio, a WordPress vagy a Wix.

Nem tudnám, mit rakjak ki rá
Az egyik leggyakoribb kifogás, miért nincs valakinek saját honlapja (pedig egyébként szeretne): a felhasználó nem tudja, milyen tartalommal töltse meg – mondja Charles Pooley, a Workfolio alapítója. 

Holott a megoldás kézenfekvő. Ha a honlap azért készül, hogy a felhasználónak erős legyen a jelenléte az álláspiacon, az szerepeljen rajta, amit az illető prezentálni szeretne magáról a leendő munkáltatójának. Vagyis kicsoda ő, miben kiváló, miért érdemes szerződtetni, hol lehet elérni és így tovább. Az ilyen típusú saját honlap alapjáraton tehát az önéletrajz feladatát tölti be, csak sokkal kreatívabb és frappánsabb önkifejezési lehetőségeket kínál.

Nem érek én annyit, hogy saját honlapom legyen
Mindenki ér annyit, és mindenki tud magáról érdekes tartalmat kirakni a netre. Ha valakiben nincs elég elszántság, mert mondjuk alacsony az önértékelése, bloggal érdemes indítani, ez a legtöbb embernek meghozza a kedvét ahhoz, hogy erősítse a netes jelenlétét.

Beszédes és tettekre serkentő adat, hogy a munkaadók 80 százaléka ma már ráguglizik a jelöltre, mielőtt behívná interjúra. Ha így van, hadd találjon rólad a HR-es egy izgalmas honlapot, amitől múlhatatlan szükségét érzi annak, hogy elbeszélgessen veled. 

Nem akarok dicsekedni
A szerényebb álláskeresők úgy gondolják, nem kell mindenkinek az orra alá dörgölni, milyen jó ereménnyel végezték el az egyetemet, hány nyelven tudnak és mit mindent értek el pályafutásuk során. Pedig jó bornak is kell a cégér, és a saját honlap az egyik leghatékonyabb eszköz ahhoz, hogy reklámozd magad. Azért megyünk az álláspiacra, hogy minél jobb áron eladjuk magunkat, a szerénykedésnek tehát itt nincs helye. Amennyiben ez nem elég meggyőző indok, érdemes arra gondolni, hogy akinek szép eredményei vannak, az nyilván keményen megdolgozott értük, amire joggal lehet büszke.

Ne feledd: a saját honlap nem azt kommunikálja, hogy beképzelt vagy, hanem versenyelőnyhöz juttat.

Nem is kell
Ez az egyik legrosszabb kifogás, amikor valaki úgy gondolja, hogy a mindent átható internet és az okostelefonok világában nincs szükség saját honlapra, mert elég lesz, ha majd besétál az interjúra, tehetsége vakító fénnyel ragyogja be a szobát, és öt perc után már jön is az állásajánlat. Nagy tévedés – komoly az esélye, hogy erős netes jelenlét nélkül az ilyen pályázó el sem jut az interjúig.   

Sokan, akik kevésbé vannak elszállva maguktól, úgy vélik, bőven elegendő, ha ott vannak a legfontosabb közösségi oldalakon, és gondosan karbantartják a profiljaikat. Ez pár éve még talán így is volt, csakhogy mostanra így már nehéz kitűnni a tömegből, és az oldalakon villódzó hirdetések, ide-oda mutató linkek is elvonják az érdelődők figyelmét.

A saját honlap viszont a maga egyedi hangvételével, letisztultságával sokkal vonzóbb információs forrás, ékesen beszél arról, ki vagy és mi szeretnél lenni.

Csapatjátékos vagy?

Ma már szinte minden önéletrajzban, motivációs levélben, letölthető sablonban, álláshirdetésben szerepel a „bűvös páros”: önállóan dolgozni tudó, és csapatjátékos.

Lássuk be, ha mindenki mindenhová beírja, ezt már senki sem veszi komolyan: aki kéri, azért kéri, mert „szokták”, aki beírja, azért írja be, mert „kérik”. Itt az ideje, hogy visszaadjuk a presztízsét, a valós jelentését ezeknek a jellemzőknek.

Álláskeresőként mondhatjuk: de én tényleg csapatjátékos vagyok! Rendben, ezt le kell írni a motivációs levélben, hozni kell rá példát, milyen csapatban, hogyan működtél együtt másokkal, hogyan támogattad a közös cél elérését? Milyen volt a csapat, amiben csapatjátékos voltál? Milyen szerepet töltöttél be a csapatban? Milyen hatással vagy a többiekre egy csapatban? Mások milyen hatással vannak rád? Mi volt a közös cél, milyen eredménnyel értétek el, és te ehhez mit tettél hozzá? Ha ezeket mind leírod, már nem csak egy üres lózung a csapatjátékosság.

ÉRDEKES: Hogyan légy megnyerő egy állásinterjún?

A csapatjátékosság mellett az önállóan dolgozni tudást is meg kell tudni mutatni: csapaton belül is lehet valaki önálló: ha kaptál egy problémát, aminek a megoldásra rád várt, de a csapatnak is szüksége volt rá, hogyan kezelted? Beavattál mindenkit abba, hogyan haladsz a megoldás felé, vagy csak prezentáltad a megoldást határidőre? Kértél határidőt, vagy megadták?

Látható, hogy a sablonos kijelentések is megtölthetők tartalommal, ha valóban komolyan gondoljuk azt a jellemzőt, ami sablonossá vált. Álláspályázatokban mindenképpen így kell megközelíteni egy-egy ilyen elvárást. Bosszantó, hogy sablonos, és mindenki ezt kéri, de ha megtöltjük a magunk egyéniségével, máris lehetőséggé válik a problémás felvetés.

Állásinterjún is érdemes ezt a hozzáállást követni: tudjunk meg mindent a „csapatról”, ahová a csapatjátékost keresik! Ne féljünk kérdezni arról, kikkel kell együttműködni cégen belül, hogyan születnek a döntések (közösen, vagy vezető dönt egy személyben), mekkora önállóságot kaphatsz egy-egy területen, hogyan határozzák meg a feladatok határidejét, van-e igényük arra, hogy a munka folyamatát is lássák, vagy a végeredmény érdekes csak? Ez pozíciónként, szakmánként, munkakörönként és főleg: egyénenként változó lehet, így mérheted fel igazán jól, neked való-e az adott állás, vagy sem.

Magadat is ezen elvek mentén érdemes bemutatni: milyen csapat volt, te milyen szerepet töltöttél be a csapatban, mit tettél, ha nem volt egyetértés, hogyan érveltél a magad álláspontja mellett, érveltél-e egyáltalán, vagy elfogadtad másét? Meg tudod-e őrizni a nyugalmad egy ideges környezetben, vagy mások idegessége rossz hatással van rád? Inkább kreatív vagy inkább konzervatív megoldásokat javasolsz? A közös munka milyen hatással volt a felelősségi körökre, és ez téged hogyan érintett?

Fentiekből látszik: ha komolyan vesszük a feladatot, és az álláshirdetés szerinti jellemzőket tényleg meg akarjuk mutatni magunkról, akkor hiába a sablonos elváráslista, a sablonos válasz, az egyéniséged megmutatására van lehetőséged, tehát élj vele. 

• Megjelent: 2015/02/13
• Publikálta: JobAngel
• 
  

Állásinterjún így kerüld el a sablonos válaszokat

„A különbség a között, amit megteszünk
és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.”
(Mahatma Gandhi)

Az állásinterjú nem egy könnyű műfaj, sokszor még a tapasztaltabbak számára is kihívást jelent. Akarva akaratlanul is idegesek vagyunk, izgulunk. Nehezen tudunk önmagunk maradni. Folyamatosan kérdésekkel bombáznak minket, amikre gyorsan és jól kell válaszolnunk. Abban az adott pillanatban ezt úgy éljük meg, hogy az egész jövőnk ezeken a válaszokon múlik. Éppen ezért nem meglepő, ha sokan közhelyes válaszokat adnak, mert abban a pillanatban az tűnik a leggyorsabb és legbiztonságosabb megoldásnak.

Ezek a válaszok azonban ritkán vezetnek sikerhez. Ezért érdemes minden interjú előtt átgondolni a tipikus kérdéseket, hogy nyugodt körülmények között gondolkozhassunk el a lehetséges válaszokon. Nézzünk most néhány alternatívát arra, hogy elkerüljük a sablonos válaszokat.

„Kitartóan, keményen dolgozom”

Mit is akarunk ezzel mondani? Hogy nem vagyunk lusták? Egy állásinterjún mindenki a legjobb oldalát szeretné mutatni, de ez a válasz még önmagában nem mond semmit rólunk. Kevés időnk van egy állásinterjú során arra, hogy megragadjuk az interjúztató figyelmét, kerüljük az üres, semmitmondó szavakat.

JAVASLAT: Igyekezzünk példákkal alátámasztani azt a tulajdonságot, amivel jellemezzük magunkat. Mutassuk be konkrét helyzeteken keresztül, hogy miért tartjuk magunkat jó munkaerőnek. Ezzel az interjúztató is kap egy képet rólunk és nem csak üres szavakkal untatjuk majd.

”Csapatjátékos vagyok”

Sok álláshirdetésben szerepel előnyként, és már szinte mindenhonnan azt halljuk, hogy csapatjátékosokra van szükség. A csapatjátékos kifejezést már amúgy is egy misztikus köd lengi be, holott sokszor nincs másról szó, minthogy képesek vagyunk a közös munkára más kollégáinkkal.

JAVASLAT: Keressen egy jellemző helyzetet korábbi munkáiból, ami arra mutat rá, hogy jól tud együttműködni másokkal. Akár olyan, elsőre talán túl alapvetőnek tűnő, példákat is felhozhatunk, hogy milyen gyorsan megoldottunk legutóbb egy ügyet, ami másoknak korábban többszörös e-mailezés után sikerült csak. Hogy sikerült elérni a vezetőségnél, hogy hetente legyenek megbeszélések, ahol mindenki nyomon követheti, hogy mik lesznek a heti teendői és így tovább.

”Mennyit fizetnek?”

Ez az egyik legkellemetlenebb kérdés egy állásinterjún. Törekedjünk arra, hogy ne mi kérdezzünk rá az anyagiakra. Amikor elérkezik az ideje meg fogjuk beszélni ezt a kérdést az interjúztatóval. Addig fókuszáljunk a betöltendő pozícióra és a feladatokra. Lényegtelen milyen formában kérdezünk rá, pénzről beszélni már a kezdetek kezdetén nem tesz jó benyomást leendő munkaadónkra.

JAVASLAT: Ha mindenképpen szeretnénk megtudni, hogy milyen fizetésre számíthatunk, próbáljuk meg azt más módon kideríteni, ne az interjún. Beszéljünk ismerősökkel, nézzünk meg bér kalkulátorokat, ahol összevethetjük, hogy mely pozíciókra mi az átlagkereset.


Szeretem a kihívásokat

Legyünk őszinték, nem vagyunk szuperhősök. Még ők sem tudnak minden kihívásnak megfelelni. Emberek vagyunk, így megvannak a magunk korlátai. Ha olyannak állítjuk be magunkat, amilyenek nem vagyunk, a végén csak azt érjük el, hogy belebukunk. Ne kergessük magunkat hazugságokba egy munkáért.

JAVASLAT: Szuper képességeinkre világítsunk rá inkább úgy, hogy elmondunk egy-két olyan esetet, amiből számunkra is kitűnt, hogy gyorsabbak, precízebbek, kreatívabbak voltunk társainknál. Ha például van egy program, amit csak mi tudtuk kezelni a cégnél, az nem feltétlenül volt véletlenül, hanem inkább annak köszönhető, hogy mi tudtuk elsajátítani a leggyorsabban és legjobban. Lássunk magunkat reálisan, lássuk, ha valamiben jók vagyunk, de ne akarjuk úgy beállítani magunkat, mint aki mindenre képes.
http://www.cvonline.hu/

Mire figyeljen, aki munkát keres?

Az önéletrajzok, a kapcsolódó interjúk és az állásbörzéken történő tanácsadás, a vállalatok visszajelzései alapján az a trend rajzolódik ki, hogy a cégek a megfelelő képzettség mellett elsősorban a motivált, csapatjátékos, pozitív személyiségeket keresik. Aki mindezt képes az önéletrajzában és egy állásinterjú során megjeleníteni, annak jó esélye van az álláskeresés során.
Az egyes állások betöltésének feltétele a megfelelő végzettség és bizonyos képzettségek  megléte.
Az angol nyelv-tudás vagy a megfelelő számítástechnikai ismeretek hiánya a legtöbb állásnál önmagában is kizáró tényező. Mégis, pusztán a végzettség és a megfelelő képzettség nem garancia egy állás elnyerésére.
A cégek egyre kevésbé pusztán szakembereket toboroznak, hanem olyan munkatársakat keresnek, akik képesek csapatban dolgozni, másokkal együttműködni, motiváltak, vágynak a sikerre és teljesíteni akarnak.

Hiába jó mérnök valaki, ha nem tudja magát megértetni a tervezőtársaival, a kivitelezővel, a megbízóval vagy a főnökével, akkor munkája nem lesz eredményes.
“A cégek már az állásinterjúnál is keresik a motiváltság jegyeit. Egyik biztos jel például az, ha a jelölt az állásinterjú előtt felkészül az adott cégből, és az interjúra már úgy érkezik, hogy tudja, hogy az mivel foglalkozik, mik a legfrissebb hírek róla. A felkészülés nem kerül többe egy félóránál, mégis busásan megtérül. Pozitív hozzáállással akár az önéletrajzban lévő kisebb gyengeségeket is lehet ellensúlyozni. Ugyanígy a sztenderd interjúkérdésekre fel lehet készülni és előre végiggondolni, mit is válaszolunk ezekre. Pusztán arra van szükség, hogy a munkáltató fejével tudjunk gondolkodni” - mondta Dobár Attila, a JobGroup ügyvezető igazgatója.
Az előzetes felkészülés és rátermettség mellé kellő rugalmasság is kell hogy párosuljon. Különösen a 10-15 éve már dolgozó jelöltek esetében igaz, hogy ha nem készek a változásra, nem fognak tudni előrébb lépni. Ha valaki karriert akar váltani, például feladja a vállalkozását és alkalmazottként akar elhelyezkedni, vagy új területen akar munkát vállalni, mentálisan is fel kell magát készítenie arra, hogy ezentúl sok minden másként lesz. Új készségeket kell megtanulni, adott esetben másik városba kell költöznie, presztízs vagy jövedelem szempontjából is kompromisszumot kell kötnie. Enélkül ugyanis nem fog tudni versenyezni a hasonló úton már régebb óta haladókkal.


Az önéletrajz rendszeres frissítése azzal az előnnyel is jár, hogy a rendszeresen frissített CV-k a különböző adatbázisokban és keresőprogramokban mindig előrébb kerülnek. Ha egy önéletrajzzal hónapokig nem történik semmi, akkor az már csak a keresőprogramok  és állásportálok sokadik oldalán jelenik meg, odáig pedig már nem nagyon lapoznak a munkatársat kereső cégek.


“Karriertanácsadóként és munkaerőközvetítőként is azt mondom, aki munkát akar találni, annak nincs mire várnia. Minél több csatornát, minél több eszközt érdemes használni. Aki tényleg elszánt, az képezze magát, legyen nyitott a lehetőségekre, foglalkozzon az önéletrajzával, készüljön az interjúkra, építse magát a közösségi médiában és keresse a kapcsolatokat. Ha mindehhez kellő rugalmasság is társul, akkor belátható időn belül el fog tudni helyezkedni” - mondta Dobár Attila, a JobGroup ügyvezető igazgatója.
Minél több körből áll a felvételi folyamat, annál nagyobb professzionalizmus jellemzi a céget - mondták el Hadas-Hajdu Helga és Csikós-Nagy Katalin, a HR-Evolution munkatársai a HVG Állásbörzén tartott előadásukon.

Hadas-Hajdu Helga és Csikós-Nagy Katalin, a HR-Evolution munkatársai szerint mind a munkáltatónak, mind az álláskeresőnek jobb, ha minél inkább objektívabb elemek alapján választják ki az új munkatársakat. Az objektivitást, professzionalizmust pedig arról lehet a leginkább megismerni, hogy több körből, tesztből áll a kiválasztási, felvételi folyamat - mondták el előadásukban a HVG Állásbörzén.

Mit kell tenniük az álláskeresőknek?

A kiválasztási folyamat során az egyik legfontosabb, amivel tisztában kell lenniük az álláskeresőknek, az az önismeret. Tudja-e az álláskereső azt a képet nyújtani, amit elvárnak tőle? És ebben a képben jól is érzi magát? Tisztában kell lenni a rövidebb és a hosszabb távú célokkal is. Tegye fel magának a kérdést: mi van önben? Mire képes? Ezeket mindenképp tudnia kell ahhoz, hogy megfelelően képviselhesse magát. Ha hisz magában, akkor hiteles lesz, és a másik fél is el fogja hinni magáról a képet, amit mutat.

A szakértők ezen felül azt tanácsolják, hogy ne adja be minden egyes üres pozícióra az álláskereső az önéletrajzát, ugyanazzal a sablonos CV-vel ugyanis kisebbek az esélyei, a sok visszautasítás pedig kudarcélményhez vezet, ami lelkileg is megnehezítheti a sikeres állásszerzést.

Ráadásul érdemes némi piacismerettel is rendelkezni, mire van éppen igény? Ehhez érdemes informálódni, például tanácsadóktól, vagy a piaci szegmensben megjelenő szakemberektől. És hogy hogyan? Ideális mód ezekre például az állásbörzék, a kül netes fórumok, szakmai előadások, vagy éppen a blogok.

Arra is figyelmeztetnek a szakértők, hogy az álláskeresés legalább napi 2-4 óra elfoglaltságot vesz igénybe, aki komolyan munkát szeretne kapni, annak minimum ennyi időt rá kell szánnia a kutatásra. Érdemes a kapcsolati hálót is aktivizálni, Hadas-Hajdu Helga és Csikós-Nagy Katalin szerint ugyanis a cégek 80 százaléka személyes ajánlás alapján választja ki az új munkatársait.

Jó tudni az állásinterjúról

Az egyik, általában kikerülhetetlen típusa az interjúnak a telefonos beszéd. Még ha ezt általánosságban sokan tekintik annak, már ilyenkor nézi a HR-es, mennyire tiszta a jelölt kommunikációja, hogyan beszél, fogalmaz.Gyakran találkozni továbbá a videós, Skype-os állásinterjúval is, itt az egyik legnagyobb buktató az lehet, ha a pályázó nem a kamerába, hanem a monitorra néz, így ugyanis nem lesz szemkontaktus, ami pedig alapvető lenne, amikor két ember beszélget.

Kreativitás, döntéshozatal

A szóbeli interjún több olyan, általánosnak tűnő dologra is rákérdezhetnek (például kreativitásra), amire érdemes előre felkészülni, és konkrét válaszokat adni rájuk. Íme a segítség ezekhez:

Kreatitivás: mutassa be egy innovatív ötletét!
Kommunikáció: hogyan adta elő, hogyan magyarázta el az ötletét a munkatársainak?
Döntéshozatal: milyen döntéseket hozott meg az ötlet megvalósítása érdekében?
Alkalmazkodó képesség: milyen változásokat élt meg a munkája során, és hogyan kezelte ezeket?