Ilyen furákat kérdeznek a világ legjobb főnökei az állásinterjún

szerző: Jobline

2015 február 12.

Ritka eset, hogy egy cég csúcsvezetője beül az állásinterjúra, hogy elbeszélgessen a jelentkezővel, de néha előfordul. Gyakoribb, hogy egy HR-es úgy adja elő magát, mint egy nagyfőnök, ezért is tanulságos, mit kérdez az interjún öt amerikai vezérigazgató.
A kérdéseket a USA Today válogatta, és voltak olyan kedvesek, hogy a helyes választ is mellékelték.

1. Elevator Pitch – Brian Chesky, az Airbnb globális szálláshely-közvetítő portál vezérigazgatója(Az elevator pitch olyan érdekes beszámoló, amely egy liftezésnyi (elevator) idő alatt felkelti a hallgatóság érdeklődését a megszólaló iránt)
Megkérem a jelöltet, hogy foglalja össze az életét három percben. Az általa hozott döntésekből és tapasztalatokból megpróbálom kitalálni, milyen emberrel van dolgom. Ha már kialakult valamilyen képem az illetőről, átgondolom, mi az a két-három dolog, amire büszke lehet az életében.

Ez a kérdés lényegében a sztenderd „Meséljen magáról!” feladat variációja. A dolog nem arról szól, hogy a jelöltnek meg kell mutatnia, kicsoda valójában, hanem azt kell bebizonyítani, miért pont ő a legalkalmasabb a pozícióra. Vagyis a háromperces bemutatkozásban azt kell kiemelnie a történetéből, ami releváns a meghirdetett állás szempontjából.


2. A valódi probléma – Jane Park, a Julep kozmetikai cég vezérigazgatója
Gyakran kérdezek valamit azzal kapcsolatban, ami éppen engem foglalkoztat, mert így rengeteg minden kiderül az illetőről. Partnerem lesz-e a hétköznapi feladatok megoldásában, képes-e a stratégiai gondolkodásra? Érdekli-e a probléma, és hajlandó-e dolgozni a megoldása érdekében?

Forrás: Jobline

Akinek jó a problémamegoldó képessége, örülni fog egy ilyen kérdésnek. Érdemes egy általános megállapítással kezdeni a választ, lefektetve az alapokat, milyen megoldása lehet a problémának, aztán jöhet a szükséges lépések bemutatása, megfelelő indoklással. Természetesen szabad kérdezni további részletek felől, illetve arról, mit gondol az interjúztató a vázolt megoldási stratégiáról. Már maguk a kérdések sokat elárulnak arról, milyen ember és munkatárs a jelentkező.


3. Az előjáték – Kat Cole, a Cinnabon pékséghálózat elnöke
Az interjúfolyamat megkezdődik, még mielőtt találkoznék a jelentkezővel. A várószobában az egyik munkatársam frissítővel kínálja, megfigyeli a reakcióját (kedves, zavart, sértődött stb.), és e-mailben elküldi nekem, mit tapasztalt. Amikor a jelölt belép a szobámba, azzal szembesül, hogy nagy halom irat van szétszórva az íróasztalom előtt. Kíváncsi vagyok, összeszedi-e. Mindezekből nem vonok le messzemenő következtetéseket, de számítanak az így szerezhető benyomások.

Ez a beszámoló arra figyelmeztet, hogy minden mozzanat fontos lehet egy állásinterjún, a jelöltet már onnantól tesztelhetik, hogy belép a kapun. Vagyis már az időpont-egyeztetésnél résen kell lenni, oda kell figyelni, hogyan kommunikálunk a recepcióssal és az interjú utáni köszönőemailt sem szabad félvállról venni.


4. A repülőtéri teszt – Deborah Bial, a Posse Foundation nonprofit diáktámogató szervezet elnöke
Beszélgetek a jelölttel az égvilágon bármiről. Mit ír az aznapi újság? Az érdekel, mit és hogyan gondol, hogyan képes magát kifejezni, miként kérdez és jó hallgatóság-e.

Ennek az interjúmódszernek azért repülőtéri teszt a neve, mert azokat a dögunalmas embereket szűri ki, akikkel nem lenne jó együtt várakozni a terminálon, amikor késik a járat. A kérdés inkább az, mennyire érdekes személyiség a jelölt, itt még kevésbé fontos, alkalmas-e szakmailag. A jelentkező teljesen szabadon elmondhatja a véleményét, minél izgalmasabb, szenvedélyesebb, annál jobb. Kiderül, a jelöltnek van-e markáns véleménye, vagy csak figyelmesen hallgat és jó tanuló módjára válaszol, amikor kell.


5. A jelmezes kérdés – Neil Blumenthal, a Warby Parker online árusító szemüveggyártó cég vezérigazgatója
Cégünk egyik alapértéke a humor, ezért meg szoktam kérdezni a jelöltet, milyen jelmezt viselt legutóbb. Ez nem arról szól, hogy ha valaki nem volt Hamupipőke két héttel korábban, akkor nem vesszük fel, hanem a jelentkező reakciója érdekel. Fapofát vág, mert halál komolyan veszi magát? Ha igen, az komoly figyelmeztetés számunkra. Olyan emberekre van szükségünk, akik a munkájukat komolyan veszik, de önmagukat nem.

A hasonló meghökkentő kérdésekkel azt próbálják felmérni, hogy a jelölt be tud-e illeszkedni a vállalati kultúrába. Fenti esetben bármilyen válasz jó, ha vicces és lelkesen van előadva, hiszen Blumenthaléknál a jó humorérzék és a lazaság a céges elvárás.

Jó lenne, ha egy helyen több mint 100 cég karrierlehetőségeivel ismerkedhetnél meg? Segítene a céljaid elérésében, ha szakértői segítséggel állíthatnád össze CV-d? Ha igen a válaszod, akkor már most írd be a naptáradba a HVG Állásbörzét!

Légy a közösségi média sztárja

mint egy szupermodell

Minél jobb állást szeretnél találni, annál fontosabb, hogy jelen légy a közösségi médiában, erős saját márkával, sok és tartalmas bejegyzéssel, értékes ismerősöket felsorakoztató hálózatokkal. Ezt nagyon jól tudja egy kanadai szupermodell, Coco Rocha.

Cocónak több mint hárommillió követője van a Google Pluson, 882 ezer a Twitteren, 878 ezer az Instagramon és 457 ezer a Facebookon. A modellt 2002-ben fedezték fel egy fesztiválon, azóta a legnagyobb tervezőkkel dolgozik, részt vesz minden jelentős divatrendezvényen és rendszeresen szerepel a legfontosabb magazinok címlapjain. Könyvet is írt a szakmájáról. Ezt a teljesítményt nem tudná felmutatni, ha nem lenne tisztában azzal, milyen fontos az erős saját márka, aminek ma már az intenzív internetes jelenlét a legfontosabb tartópillére. Az Inc.com üzleti portál ezért az ő példáján mutatja be, hogyan is kell ezt csinálni.

1. Több platformon legyél jelenCoco ott van az összes platformon, ami számít. Rendszeresen posztol a Twitteren, az Instagramon, a Tumblron, a Google Pluson és a Facebookon. (A posztok gyakoriságából és professzionális voltából egyébként arra lehet következtetni, hogy a modell saját szerkesztőséget tart fenn, mert egy ember ezt akkor sem bírná, ha egész nap ezzel foglalkozna. De történetünk szempontjából nem ez a fontos, hanem a belőle leszűrhető tanulaság.) A posztok a különböző platformok stílusának és szabályainak megfelelően jelennek meg, tehát Coco minden közönségcsoportot - hálózatot - a saját nyelvén szólít meg. Mindenhol nagyjából ugyanaz a tartalom jelenik meg, de testreszabva: ami a Twitteren rövid hír kis képekkel, az az Instagramon jól sikerült fotósorozat.

2. Mesélj történeteket  A modellek világa a civilek számára különleges univerzumnak tűnik, Coco ezért bepillantást enged a kulisszák mögé, és érdekes történetekkel szórakoztatja követőit. A SundayStories című blogban például vicces sztorikat oszt meg arról, hogyan botladoznak szó szerint a modellek a kifutón és azon kívül. A StyleTheBump című blogban viszont a terhességéről mesél, de nem csak a reggeli rosszullétekről számolva be, hanem azon ötleteit is megosztja, hogyan maradhat sítlusos egy kismama, ha olyannak érzi már magát, mint egy dömper. A különféle blogbejegyzések a szakmabeliek számára ugyanolyan érdekesek, mint a laikus követőknek, így a modell egyszerre tart kapcsolatot kollégáival és munkaadóival, illetve a szélesebb közönséggel.

3. Legyen haditerved Coco soha nem véletlenül, ötletszerűen posztol, hanem világos stratégia szerint: gyakorlatilag permanens reklámkampányt folytat önmagáról. A saját, intim hangvételű posztok mellett kirakja az összes róla szóló sajtómegjelenést, ami nem kevés, hiszen "világmárkáról" van szó. Ezáltal a követők folyamatosan rendkívül informatív és összetett képet kapnak róla, szubjektív és objektív megközelítésből egyaránt.

4. Ne csak aktív, reaktív is legyé lIsmerjük a tipikus instagramos figuráját: állandóan szelfiket posztol magáról, kirakja, hogy mit reggelizett, milyen felhő látszik a repülő ablakából és hogyan fest a lábnyoma a Karib-tenger parti homokjában. Az ilyen irritáló és nevetséges alakokkal ellentétben Coco nem veszi magát teljesen komolyan, és reagál az általa tisztelt személyiségek dolgaira és kommunikál azokkal is, akik üzennek neki. Vagyis arra használja a közösségi médiát, amire kitalálták: virtuális közösségként és nem tükörként, amelyben csodálhatja magát.

A fenti megfigyelések bárki számára jól hasznosíthatók, hiszen a közösségi márkaépítés alapelveiről van szó, tehát akkor is töprengj el rajtuk, ha nem vagy kanadai szupermodell.

Jó lenne, ha egy helyen több mint 100 cég karrierlehetőségeivel ismerkedhetnél meg? Segítene a céljaid elérésében, ha szakértői segítséggel állíthatnád össze CV-d? Ha igen a válaszod, akkor már most írd be a naptáradba a HVG Állásbörzét!  

szerző: Jobline

Az 5 legravaszabb kérdés, amivel beindul a networking

Egy konferencia vagy egyéb szakmai rendezvény remek alkalom arra, hogy gyarapítsuk a networkünkbe tartozók számát, csak nehéz túljutni a kezdeti botladozó lépéseken. Ha rosszul nyitunk a frissen megismert szakmabeli felé, nem alakul ki érdekes beszélgetés, így lemondhatunk a hosszabb távú, mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatról. Megfelelő hozzállással és néhány egyszerű trükk bevetésével viszont biztosítható a siker.
És ön mivel foglalkozik? Ennél korrektebb, ugyanakkor unalmasabb kérdés nincs a szakmai ismerkedés során. A megkérdezett erre a legtöbb esetben felmondja a leckét, mintha állásinterjún lenne: ezredszer is elhadarja, innen és innen jött, ezzel és ezzel foglalkozik. Aztán udvariasan fölteszi ugyanezt a kérdést. Ebből nem lesz érdekes beszélgetés, mutat rá Laura McMullen a US News & World Report számára írt cikkében, ellenben ha a felek valódi érdeklődést mutatnak egymás iránt, létrejön az igazi kapcsolat. És ekkor már nem kell tettetni az érdeklődést, mert a beszélgetés tényleg érdekes lesz.



Amikor egy rendezvényen szakmailag ismerkedünk, hogy továbbépítsük networkünket, öt dolog után érdemes érdeklődünk: mi beszélgetőpartnerünk munkája, hogyan alakul az élete, mi érdekli, mik a szükségletei és hogyan vélekedik különféle dolgokról. Hogy mindez egy természetes és élvezetes beszélgetés során derüljön ki, az alábbi (vagy hozzájuk hasonló) kérdéseket érdemes föltenni.1. Ennél – a rendezvényt meghirdető – a cégnél dolgozik, vagy máshonnan érkezett?
(Természetesen ha valaki már röviden bemutatott minket egymásnak, ez a kérdés nem játszik.)
A kérdésben az a trükk, hogy beszélgetőpartnerünk nem vált lemezjátszó üzemmódra, és mondja fel automatikusan az önéletrajzát, hanem értelemszerűen válaszol, amire elmondhatjuk, hogy „én viszont innen és innen jöttem, mert...”, és rögtön élő eszmecsere alakul ki olyan irányban, hogy szépen kiderül, ki mivel foglalkozik, mik a céljai, milyen örömöket és nehézségeket talál a munkájában, az életében és így tovább.

 

2. Hogy tetszett az előadás?
Még semmit nem tudunk vadonatúj ismerősünkről, csak azt, hogy velünk együtt ő is ott ült a nézőtéren (megfelelő esemény behelyettesítendő) az előadás alatt. A válaszból rengeteg dolog ki fog derülni beszélgetőpartnerünkről: kicsoda, mivel foglalkozik, milyen értékeket vall és néhány személyiségjegyét is megismerhetjük. Ha látunk benne fantáziát, akár meg is kérdezhetjük, tud-e megfelelő éttermet a közelben, ahol a napi program után tovább beszélgethetünk, de még jobb, ha mi magunk állunk elő a javaslattal, mert ismerősek vagyunk a környéken vagy fondorlatos módon előre tájékozódtunk az interneten.
3. Nahát, de klassz cipő / táska / nyakkendő / karóra!
Olcsó, hatásvadász fogásnak tűnik, de mindig beválik. Nők és férfiak egyaránt boldogok, ha ízlésbeli választásukat dícsérik, elvégre azért mutatkoznak menő ruházatban vagy kifinomultan elegáns kiegészítővel, hogy széles körben elismerést arassanak. Rövid, szakértő eszmecsere következhet a dícséret tárgyáról, ezalatt eldől, milyen irányba terelhető a beszélgetés.

4. Ön szerint ennek a rendezvénynek mi a legnagyobb haszna?
Ártatlannak tűnik a kérdés, pedig a válasszal beszélgetőpartnerünk valósággal leleplezi magát, hiszen valószínűleg arról fog beszélni, hogy sok jó szakemberrel találkozhat, akiktől rengeteget lehet tanulni. Igen ám, de nem mindegy, hogy 200 fős networkje van, és főleg ennek tagjait látja viszont nagy örömmel, vagy csak két kolléga a közeli ismerőse, ezért elégedett, hogy számára új szakmabeliekkel cserélhetett névjegyet. Vagyis a kérdésünkkel azt tudjuk felmérni, hogy a másik mennyire értékes networking partner.
5. Mit szeret a legjobban a munkájában?
Egy beszélgetés során hagyni kell a másikat kibontakozni, és ez a kérdés pont arra szolgál, hogy új ismerősünk szabadon meséljen önmagáról. Az emberek roppant hálásak, ha őszinte érdeklődés láttán a munkájukról, azaz önmagukról árulhatnak el információkat, és ösztönösen rokonszenvesnek találják a figyelmes hallgatóságot. Időnként okosan közbe kell kérdezni, hogy a kommunikációt megfelelő mederben tudjuk tartani, a lényeg, hogy valóban kíváncsiak legyünk a másikra, aki networkünk értékes tagja lehet.

szerző: Jobline

2014 december 09. 

Így arass győzelmet bármilyen állásinterjún

A hagyományos állásinterjún egyetlen felvételiztetővel nézel farkasszemet, ez azonban egyre ritkább. Vagy többen faggatnak, vagy más jelöltekkel együtt kell megméretned magad, esetleg egyik interjúkör után mehetsz a másikra, és az lehet érzésed, hogy nem látszik a vége. Adunk néhány jó tanácsot, amik átsegítenek a nehézségeken.
Az oktatási rendszer elméletileg felkészít a vizsgaszituációkra, hiszen az érettségi is több tanerő előtt zajlik, akárcsak a főiskolai, egyetemi felvételik, majd a szigorlatok, az államvizsgáról nem is beszélve. Aztán kilépsz a nagybetűs életbe, és jönnek az állásinterjúk. Ezekhez a stresszes szituációkhoz mégis nehéz hozzászokni, ezért az alapszabály: nyugi! Szerezz rutint, és fogadd meg a CareerBuilder tanácsait. Lássuk, milyen helyzetekben kell valószínűleg helytállnod.1. Panelinterjú

A helyzet: A cég több döntéshozója ül veled szemben, és csak úgy záporoznak a kérdések.

A cél: Azt vizsgálják, könnyen kezeled-e a feszült helyzeteket, és gyorsan alkalmazkodsz-e a cégnél uralkodó viszonyokhoz.

Hogyan kezeld: Próbáld kideríteni, kivel fogsz találkozni. Nyilván ott lesz a személyügyi vezető, aztán mondjuk ha sales területen hirdették meg az állást, akkor az értékesítési menedzser is, továbbá még valaki a menedzsmentből és így tovább. Minden szakember vélhetően a saját területével kapcsolatban tesz majd fel kérdéseket. Nézz utána a közösségi oldalakon, az egyes vezetőknek milyen a szakmai múltja (végzettség, korábbi pozíciók), és készülj fel belőlük.
Az interjún mindig azzal a szakemberrel létesíts szemkontaktust, aki éppen kérdezett, és törekedj arra, hogy kihallgatásszerű szituáció helyett valódi beszélgetés alakuljon ki. Kérdezz te is, lehetőleg név szerint megszólítva a veled szemben ülőket.
A panelinterjú után minden vezetőnek küldj írásos köszönetet, amiért időt szántak rád. Az üzenetek legyenek személyre szabottak, mert a célszemélyek általában összehasonlítják, milyen visszajelzést kaptak.



2. Csoportos interjú
A helyzet: Olyan, mint egy tehetségkutatóban. Egy csapat sikervárományos jelentkező azt próbálja bebizonyítani, hogy neki jár az első hely, az autó, az egzotikus utazás, a lakás impozáns kilátással és a havi jelentős apanázs – vagyis a meghirdetett állás.

A cél: A munkáltató időt szeretne megtakarítani azzal, hogy egyszerre versenyezteti a jelölteket, ezért rövid idő alatt ki kell tűnnöd a többiek közül.

Hogyan kezeld: Viselkedj úgy, mintha nem állásinterjún lennél, hanem már az új munkahelyeden. Ne szakítsd félbe a többieket, és ne sértődj meg, ha mások netán belebeszélnek a mondókádba. Ha te viselkedsz a legtermészetesebben, azonnal felhívod magadra a figyelmet.
Készülj fel az általános interjúkérdésekből (mi a legnagyobb gyengesége/erőssége, miért szeretne nálunk dolgozni, mire a legbüszkébb a korábbi eredményei közül stb), és legyen több válaszod, hogy abban az esetben, ha negyedikként kapod ugyanazt a kérdést, még mindig érdekesen tudj reagálni.
Csoportos interjún gyakori, hogy közös feladatot kell megoldani. Ha így van, ne erőltesd a többiekre az ötleteidet, hanem igyekezz együttműködni, mert ilyenkor azt vizsgálják, a jelölt mennyire jó csapatjátékos.
3. Állásbörze-interjú
A helyzet: Feszült, mert csupán pár perced van arra, hogy eladd magad, hiszen ott tipródik mögötted egy csapatnyi türelmetlen jelentkező, portfólióját szorongatva.

A cél: Próbáld úgy elképzelni, hogy ez egy mozielőzetes. Villantsd fel a legjobb pillanatokat a pályafutásodból, hangsúlyozd a legkiválóbb készségeidet, vázold az általad elképzeld fényes jövőt, hogy az interjúztatónak kedve legyen az egész „mozihoz” (azaz behívjon rendes céges interjúra).

Hogyan kezeld: Ugyanúgy, mint egy klasszikus állásinterjút. Sokan ott rontják el, hogy lazábbra veszik a figurát a kelleténél, nem eléggé felkészültek a cégből és a megjelenésük sem eléggé professzionális. Pedig ez is szigorúan szakmai interjú, csak egy kicsit hajszoltabb körülmények között.
Hangsúlyozd, milyen sokat profitálhat a cég, ha fölvesznek, gyűjts be a standról minden minden elérhetőséget és brosúrát, majd az interjúztatónak küldj üzenetet még aznap, amelyben megköszönöd, hogy időt szánt rád.

4. A sokadik interjú
A helyzet: Fontos pozíciókra, illetve ha a cég nagyon komolyan veszi magát, többkörös interjúztatással veszik fel a jelentkezőket. (Arról, hogy ezzel mi lehet a probléma, itt írtunk.)

A cél: A roppant megerőltető procedúra ellenére őrizd meg kitartásodat és optimizmusodat, és akkor se borulj ki, ha úgy érzed, további kínzatásodnak már nincs semmi értelme.

Hogyan kezeld: Mivel maratoni megmérettetésről van szó, fizikailag és szellemileg is a csúcson kell lenned. Aludj sokat, egyél rendesen, menj el úszni vagy futni vagy kardiózni a konditeremben, amelyiket szereted. Minderre azért van szükség, hogy mindvégig kiegyensúlyozott és friss maradj a kimerítő procedúra során.
Legyél képben, azaz kérdezz rá, milyen hosszú kiválasztási folyamatra számíthatsz. Ha azt mondják, hogy talán csak hónapok múlva kapsz határozott választ, folytasd az álláskeresést, mert nem tudni, mi lesz ennek a sok szöszölésnek a végeredménye.

szerző: Jobline

2015 február 05.

rossz pályát választottál..

Bizony van, hogy az ember nem azt a szakmát űzi, melyet kéne. Ilyenkor ingerült és nem is tud rendesen a munkájára koncentrálni. De lássuk, milyen jeleni vannak még annak, hogy nem a megfelelő pályán vagyunk.

Ülsz a munkahelyeden, körbenézel, és nem érted, mit keresel ott.
Ha te is gyakran érzel így, akkor jobb ha munkahelyet váltassz, de gyorsan.

Nincs örömforrás:
Bár a munkahelyi körülményeid teljesen rendben vannak, nincsenek napi gondjaid, motiváló a környezet, jó fejek a kollégáid, még rendesen meg is fizetnek, ám nincs semmilyen örömforrás a feladataidban.
Unod, kötelességből végzed, de nem emlékszel rá, mikor töltött el igazán jó érzésekkel egy-egy munka teljesítése. A körülményekkel nincs gondod, maga a feladat nyomaszt.
Nem érdekel a siker:
Ahogyan nincsenek örömeid a munkádban, úgy nincs igazán sikerélményed sem. Lehet, hogy sikeres vagy, de ez különösebben nem érdekel.
Nem osztod meg senkivel azt, mit értél el a karrieredben, nem hat rád serkentőleg, ha pozitív visszacsatolást kapsz a főnöködtől vagy a munkatársaidtól.
Nem éled meg a sikert, és nem is vágysz arra, hogy sikeres legyél a munkádban.
Nincsenek céljaid:
Annak, hogy rosszul választottál pályát, az az egyik jele, hogy nincsenek céljaid a munkáddal kapcsolatban.
Nem akarsz feljebb kerülni a ranglétrán, nem akarod magad több feladatban kipróbálni, egyik nap telik a másik után, te pedig csak túlélsz.
Úgy érzed, hogy befejezted a pályádat, miközben lennének lehetőségeid

Nem fejleszted magad:
A rossz pályaválasztás egyik ismérve, ha egyáltalán nem fejleszted magad az adott területen, miközben egy másik iránt fokozott érdeklődést mutatsz.
Építészként dolgozol, de nem olvasol szaklapokat, nem érdekelnek az új technikák és megoldások, viszont feliratkozol egy másik szakma szaklapjának hírleveire, és több időt töltesz ennek a tanulmányozásával, mint a saját munkádhoz kapcsolódó hírek olvasásával.

Iskolát választottál, nem hivatást:
A rossz pályaválasztásra sokan csak felnőttként döbbenek rá, amikor már sok évet töltöttek az adott szakmában, és amikor már nehezebb – de nem lehetetlen – váltani. Ha visszagondolsz arra, miért ezt a pályát választottad, akkor jössz rá, hogy valójában nem hivatást, hanem iskolát választottál.
Iskolát kerestél, amikor diák voltál, lehetőleg olyat, ahova könnyen és biztosan bejuthatsz, később pedig már nem volt visszaút. Érdemes átgondolni ebből az aspektusból is, mi történt sok éve, amikor erre az útra tértél, mi állt a választásod hátterében.

Örökölted a munkádat:
A rossz pályaválasztás mögött gyakran családi nyomás áll. Ha úgy érzed, hogy most nem a megfelelő helyen vagy, gondold át, volt-e szerepe ebben a családodnak.
Esetleg ők presszionáltak, vagy a szüleid nyomába lépve az ő munkájukat, esetleg vállalkozásukat vitted tovább?
Ennek az oka lehet a mintakövetés, vagy az, hogy azokon a területeken, amelyeken ők is dolgoztak, a kapcsolati tőkéjüknek köszönhetően könnyebb volt elindulnod.

Irigyled mások sikereit:
Miközben te is eredményes vagy a munkádban, mások sikereit irigyeled, olyanokét, akik teljesen más területen dolgoznak. Ehhez kapcsolódik, hogy mások munkáját értékesebbnek tartod, mint a sajátodat, és nem vagy büszke arra, amikor a szakmádról kell beszélned.
Kevésbé tartod fontosnak, amit csinálsz, talán még cikinek is érzed, pedig semmivel sem értéktelenebb, mint bármi más. Irigykedve hallgatod a barátaid karrierjükkel kapcsolatos beszámolóit, és azt érzed, hogy te is valami olyasmivel szeretnél foglalkozni, amiről ilyen büszkén beszélhetsz másoknak.
Ha rádöbbensz, hogy ez nem a te utad, akkor se ess pánikba, hanem kezdj el gondolkodni azon, mi lenne neked való, és hogyan tudnál pályát módosítani felnőttként.

Forrás és fotó: karrier. hu / Írta: Molnár Adrienn

Álláskeresési lehetőségek az interneten túl

Az internet mára az első számú álláskeresési csatornává vált, főleg az állásportálokon gyűlnek tematizáltan a hirdetések.

Miután szinte mindenki számára ez az első számú álláshirdetés-forrás, az állásportálokon meghirdetett pozíciókat gyorsan betöltik, többnyire van elég jelentkező, akikből válogathatnak. Időnként kifejezetten nagy a verseny, így az álláskeresők dolga nehezebbé vált. Ezért – az állásportálokat továbbra is első helyen kezelve -, érdemes más lehetőségeket is keresni, ahol álláskeresőként tehetünk magunkért.

Közösségi oldalak

Minimum Linkedin és Facebook, persze más-más megjelenéssel. Amíg a Linkedinen arra számíthatunk, hogy az ott keresgélő toborzók ránk találnak, a Facebookon nekünk kell megkérni ismerőseinket, barátainkat, hogy segítsenek. Ezt a segítségkérést nem elég az álláskeresés kezdetén egyszer megtenni, ismételni kell, körülbelül kéthetente.

ÉRDEKES: Hogyan kérjünk segítséget az ismerőseinktől?

Karrieroldal

Az álláskereső a cégek honlapjait, karrieroldalait is kísérje figyelemmel. Készítsen listát a szakterülete szempontjából fontos cégekről, akik munkáltatójaként szóba jöhetnek, és ezek honlapjainak karrieroldalait rendszeresen látogassa. Egyes cégek felhívják a figyelmét az álláskeresőknek, hogy akkor is szívesen látják az önéletrajzaikat, ha épp nincs meghirdetve állás az adott szakterületre. A HR-adatbázisukba kerülés is esélyt jelent az álláskeresőknek.

Szakmai szervezetek

Szakmai szervezetek honlapjain is találhatunk álláshirdetéseket, sőt az ilyen szervezetektől segítséget is kérhetünk. Szakmai szövetségek, egyesületek szívesen látják a szakmaibelieket, és az adott szakterület munkaerőpiacára is jó rálátásuk van. Segítséggel, tanáccsal szolgálhatnak.

Napilapok

Kilépve az internet világából a nyomtatott sajtóban is találhatunk álláshirdetéseket. Főleg helyi lapokban, de akár országos vagy megyei újságokban is jelennek meg hirdetések, melyek szűkebb közönsége révén egy-egy állásra arányaiban kevesebb jelentkezőt számlálhatnak, mint egy interneten meghirdetett pozíció. Egyes alapítványok, non-profit szervezetek specializálódtak álláskeresők segítésére, őket is érdemes felkeresni.
nyerj autót ingyen regisztrációval

Állásbörzék

Állásbörzék, karrierrendezvények látogatása szinte kötelező ilyen helyzetben, hiszen az álláspályázat beadása mellett itt azonnal személyes kapcsolatba is kerülhetünk a leendő munkáltatóval, vagy állásközvetítővel.

Boltok kirakatai

Jártamban-keltemben rendszeresen találkozom kirakatokba, bolti eladótérben, utcai hirdetőoszlopokra kitett álláshirdetésekkel. Álláskeresőként járjuk útjainkat ilyesmire is nyitottan, önéletrajzot nyomtatott formában magunknál tartva.

Munkaügyi Hivatal

Az állam által biztosított segítséget, a munkaügyi hivatalokat is érdemes igénybe venni. Ott is segítenek, nemcsak regisztrált álláskeresőnek, de bárkinek: szerveznek motivációs előadásokat, oktatásokat, álláskeresés témájában, amin bárki részt vehet. Érdeklődni kell a lehetőségekről! Sőt, hírlevelük is van, benne szintén értékes álláshirdetésekkel.

Saját hirdetés

Álláskeresői hirdetés: ingyenes újságokban, ingyenes online hirdető oldalakon is lehet hirdetést feladni: állást keresünk, megadva milyen tudással, és főleg: földrajzilag hol! A legtöbb ilyen hirdető azzal hibázik, hogy ezt a nagyon fontos információt kihagyja, így egyetlen potenciális munkáltató sem érzi, hogy neki szólna a hirdetés.

Mit tehetsz még? Regisztrálj munkaközvetítő irodákhoz, jelentkezz ismételten arra az állásra, ahonnan nem kaptál választ hetek óta. Ellenőriztesd az önéletrajzod erre specializált szakértőkkel, munkaügyi hivatalokban, interneten találsz ingyenes segítséget.

• Megjelent: 2015/01/26
• Publikálta: JobAngel

Problémás önéletrajzok: ezt válaszolta a Google HR-főnöke a leggyakoribb kérdésekre

Laszlo Bock, a Google HR-igazgatója nemrég posztot írt arról, mik a leggyakoribb hibák az önéletrajzokban. Több mint 3500 komment, illetve kérdés érkezett. Mindre természetesen nem tudott válaszolni, de a legfontosabbakra igen.
Nyolc olyan kérdés, illetve észrevétel volt a válaszözönben, amely nagyon gyakran felbukkant. Mr. Bock ezeket vette sorra új posztjában.
1. Legyenek kulcsszavak és szakzsargon az önéletrajzomban?
Igen, de csak módjával, egy elkülönített részben. A legtöbb cég nem túl jó szoftvereket használ a kulcsszavak szűrésére. A toborzók többsége menő iskolák és vállalatok nevére keres rá ahelyett, hogy arra lenne kíváncsi, a jelöltnek milyen tapasztalatai vannak. (A Google-nál nem programok, hanem igazi emberek olvassák az önéletrajzokat.) Ha technikai területen dolgozol, legyen egy szekció, ahol felsorolod az általad ismert programokat. Ha más területen működsz, gyűjtsd össze az álláshirdetésből a kulcsszavakat, és írd be őket a Képességek szekcióba. Nem kellenek igék, elég a lista. Az íráskészségedet ott csillogtasd, ahol a pontokba szedett feladatok alatt felsorolod, milyen eredményeket értél el.
2. Felfogadjak valakit, hogy megírja az önéletrajzomat?
Ne. Olvasd el az önéletrajzírásról szóló posztomat, de még jobb, ha találsz valakit, aki már kapott olyan munkát, amilyet te is szeretnél, és próbáld felülmúlni az ő önéletrajzát. (Tehát nem lemásolni kell – nagy különbség!) Tanulmányozd, hogyan mutatta be a tapasztalatait és eredményeit. Úgy írta meg a CV-jét, hogy felkeltette maga iránt a figyelmet, tehát valamit tudott. Csináld utána, nem érdemes pénzt költeni olyasmire, amit ingyen is megkaphatsz.
3. Megemlítsek olyan cégeket, amelyeknél több mint 20 éve dolgoztam?
Nem szükséges. Egy rátermett HR-es számára a korai tapasztalatok nem érdekesek. Senkit nem izgat, hogy pincér voltam 20+ évvel ezelőtt. Az önéletrajzomban létrehoztam egy külön „Korai tapasztalatok” szekciót, és összefoglaltam, hogy pincérkedtem, non-profit cégeknél meg gyárban is dolgoztam.

Forrás: Jobline

4. Lehet az önéletrajzból a teljesítményre következtetni?Még nem tapasztaltam. Az önéletrajzok nagyon szűkös információforrások. A teljesítményről legjobban az assesment centerben végzett különféle tesztek tanúskodnak.
5. Nem mindig a legjobb jelöltnek van a legtökéletesebb önéletrajza. Valakit egy elütés miatt kizárni elég ostoba dolog és ön szörnyű ember, ha ilyet tesz.Na jó, a) ez nem kérdés. És b), be kell vallanom, hogy néha elnézek egy-egy hibát, például ha az illetőnek nem az angol az anyanyelve. De c), egy kiválasztási szakember általában úgy jár el, hogy ha van két egyformán kiváló életrajz, de az egyikben blogger helyett booger (1. ír szleng kifejezés, a Dublinon kívül élőket nevezik így, 2. ausztrál szleng, illemhelyet jelent + még hat további jelentés létezik. – a szerk.) szerepel, akkor a CV tulajdonosát nem hívja be interjúra.



6. Nem kellene a HR-eseknek és toborzóknak jobban igyekezniük, hogy megtalálják a tökéletes jelöltet? Miért az álláskeresőket hibáztatják?
Mindenkinek meg akarom adni a lehető legjobb esélyt, hogy megtalálja az álommunkát. Ez azt jelenti, hogy a lehető legalaposabban odafigyelek a kiválasztási folyamatra. Te az önéletrajz minden egyes szavára tudsz alaposan odafigyelni. Arra viszont nincs befolyásod, hogy milyen ember fogja elolvasni, amit elküldtél. De azt elárulhatom, hogy a toborzócégek csak a betöltött állásokért kapnak pénzt, tehát alaposan megnézik a jelentkezéseket. És az, hogy mit látnak, rajtad múlik.







7. Anyuka (apuka) vagyok, aki a gyerekkel töltött idő után visszatér a munkába. Hogyan magyarázzam meg a kiesett időszakot?
Ne magyarázkodj és ne próbáld eltitkolni. Írd azt, hogy a család miatt voltál távol a munkától. Ha önkéntes voltál vagy részmunkaidőben dolgoztál, azt is írd bele. A munkába visszatérő szülők tömege az egyik leginkább kiaknázatlan tehetségforrást jelenti a toborzók számára. Érzékeljük ezt a Google-nál, és egyre több más cég számára is tudatosul.
8. Hé, van egy elütés a posztban!
Igen, de ígérem, hogy az önéletrajzom makulátlan! :) 

szerző: Jobline

2015 január 29.