Így vadászik egy profi HR-es

Egy idő után fárasztó lehet, ha folyton arról olvasol, hogyan kell ellenállhatatlan önéletrajzot írni, mi nem kerülhet bele a motivációs levélbe és milyen testbeszédre van szükség egy állásinterjún. Jó lenne tudni, hogyan gondolkozik a HR-es? Most kiderül.

A cambridge-i Crystal Huff egy szépen fejlődő start-up cég, a Luminoso vezető HR-ese, az elmúlt egy évben nagyjából 50 munkatárs felvételében működött közre. Nem véletlen, hogy a US News portál Money/Careers rovata éppen az ő tapasztalatait mutatja be tanulságos példaként. A szakember kifinomult módszereket dolgozott ki arra, hogyan találja meg azokat a tehetségeket, akiknek köszönhetően a cége szárnyalni fog.

1. Halássz a sűrűjében. Huff rendszeresen jár különféle networking eseményekre, és az ösztöneire bízza magát. Például egy ilyen rendezvényen beszédbe elegyedett a mellette ülővel, és kipuhatolta, az illető képességei hasznosak lehetnek-e a cég számára. Megjegyezte magának a szakembert, és amikor eljött az ideje, kapcsolatba lépett vele. „Azon az egyetlen rendezvényen összejött néhány olyan ismeretség, amelyek révén pár hónappal később fel tudtuk venni őket a céghez” – mondja Huff.
Mint minden szakember, aki toborzással foglalkozik, Huff is rendszeresen hirdet a LinkedInen. De rendkívül ígéretes jelöltekre szokott bukkanni olyan speciális állásportálokon is, amilyen a StartUpHire.com vagy a VentureFizz.com, ahol az övéhez hasonló cégek a legaktívabbak.

2. A személyiséget keresd az önéletrajzban. Huff szerint nincs olyan CV-formátum, amely mindenkihez passzolna. Az önéletrajznak azonban van egy olyan része, ahol a mégoly merev sablonoktól függetlenül, játékosan érzékeltethetjük a cég számára, kik is vagyunk valójában. Ott, ahol a személyes érdeklődési körünkről teszünk említést. Ha valaki ebben a részben az átlagtól elütő tehetséget, humort csillant meg, érdemes rá jobban odafigyelni.






3. Ne sajnáld az időt arra, hogy megismerd a jelölt erősségeit. Huff nem azt kérdezi, amit általában szoktak, hogy „meséljen az erősségeiről”, hanem azt, hogy „mondja el, miben szuper”. Segítségül megemlít egyet a saját „szuperképességei” közül, hogy a jelentkezőnek legyen ideje gondolkodni.
Erre a kérdésre néha érdekes válaszok születnek, például hogy „jól tudok fára mászni” vagy „egyformán jól írok mindkét kezemmel”. Azt a jelentkezőt, aki hasonló választ ad, és érdekesen ki is bontja, Huff általában felveszi, mert a jelentkező ezzel kreativitásról, személyisége érdekes voltáról és őszinte érdeklődésről tesz tanúbizonyságot.

4. Olyan embereket keress, akikkel szívesen dolgoznál együtt. Sok jelentkező attól tart, hogy túlságosan kiadja magát az állásinterjún. Túlzottan merevek vagy talán félnek. A jó interjúztató képes arra, hogy megnyissa a jelentkezőt annak érdekében, hogy őszinte, a személyiségét feltáró válaszokat adjon.
Huff olyan embereket keres, akik szívesen bocsátkoznak valódi párbeszédbe, érdekes dolgokat tudnak mondani, és boldogok, büszkék és elégedettek a munkájukat illetően. „Kulcsfontosságú, hogy termékeny, élvezetes beszélgetést folytathass a munkáról azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozol” – mondja a szakember.

5. Áss mélyre, hogy feltárd az alapvető értékeket. „Képtelenség egyenesen rákérdezni arra, hogy valaki okos, rátermett és jóindulatú-e, pedig ezek az alapvető értékek” – mondja Huff. Ezért arra figyel, hogy ezen értékek megmutatkoznak-e a jelentkezők megnyilvánulásaiban.
Huff soha nem teszi fel a sztenderd kérdést a vele szemben ülőnek, hogy „mik a leggyengébb pontjai”, inkább termékeny beszélgetést kezdeményez arról, hogy a jelentkező milyen fontos tanulságokkal gazdagodott az utóbbi időben. És ezzel nem az a célja, hogy a helyes választ húzza ki a munkavállalóból vagy csapdába csalja. Inkább azt szeretné elérni, hogy a jelentkező erőteljes intellektuális érdeklődésről tegyen tanúbizonyságot, valamint arról a szándékáról, hogy szeretné folyamatosan fejleszteni önmagát.

A fentieket összefoglalva: ha erőteljes személyiségnek mutatkozol, akiben van elegendő alázat, kreativitás és eltökéltség ahhoz, hogy folyamatosan tanulj, minden bizonnyal értékes jelentkezőnek fognak tartani, akit érdemes megszerezni.szerző: Jobline
2014 április 29.

Fizetési igény – Mi a helyes válasz?

Amikor állást keresünk – az egyik legalapvetőbb kérdés a fizetési igény. De olyan ez a téma, mint a ki állja a következő kört a bárban – senki nem akar róla beszélni. 
Pedig kell, a kérdés csak az, hogy hogyan.
És mit írjunk az önéletrajzba?

Fizetési igény az önéletrajzban

Egyre több álláshirdetés végén olvasható: Küldje el önéletrajzát fizetési igényének megjelölésével.
“Még azt sem tudják, ki vagyok, de máris a zsebemben akarnak turkálni? Ebből biztosan nem jöhetek ki jól” -gondolják sokan, azonban rosszul.
Amikor azt kérik, hogy már az önéletrajzunkban mondjuk meg, milyen összeget szeretnénk keresni, az általában nem azért van, mert a legkevesebbért szeretnének jelöltet a cégek. Persze ez is előfordulhat, de ha jobban belegondolunk, ezzel időt spórolnak nekünk, na és persze maguknak is.
Gondoljunk csak bele: Nem akarunk kivenni egy szabadnapot vagy elutazni egy másik városba egy állásinterjú miatt, ahol nem fogják megadni azt a fizetést, amire vágyunk, no meg ők sem akarják vesztegetni az idejüket valakire, aki túl sokba kerülne a cégnek. Még ha olyan jók is vagyunk, amit a fizetési igényünk tükröz, lehet, egyszerűen nincs ránk pénze a munkaadónak.

A HR-nek nem az a célja, hogy megtalálja a legolcsóbb jelöltet, hanem az, hogy a legalkalmasabbat vegye fel, akinek a bérigénye belefér az elképzelt intervallumba. És ez itt a kulcs!

Intervallum mindenek felett

Ha segíteni akarunk magunknak, akkor nem egy adott összeget, hanem egy fizetési sávot adunk meg. 10-20-30-50 ezer forint a két szám között, és máris jobb helyzetben vagyunk, sokkal több esélyünk van felkerülni a behívandó jelöltek listájára.

Ha megnézzük a fizetési listákat, akkor látható, hogy egy cégnél a legtöbb pénzt azok kapják, akik a pénzt hozzák.
Természetesen annál több pénzt kapnak, minél több pénzt hoznak.
Egyik ilyen jól fizető pozíció a vezetőé.
A (jó) vezető azért kap sok pénzt, mert hatására megsokszorozható a profit.
Ráadásul a tényleg jó vezetőből nagyon kevés van, ezért kemény harc folyik az átcsábításukért.
A másik ilyen az értékesítő.
Nem kell elmagyaráznom, ő miért hozza a pénzt.
Egy jó értékesítő és egy átlagos értékesítő közt „pénztermelő képességben” 3-5-10-szeres különbség lehet.

A harmadik ilyen pozíció a „hirdetéseket, céges weboldalakat, prospektusokat író” kreatív munkakör. Ennek a szerepe folyamatosan erősödik. Jól láthatóan a személyes eladás szerepét egyre inkább átveszi a marketing. A fizikai boltok helyett egyre jobban a webshopok jönnek divatba, és ma már ott tartunk, hogy a plázák is komoly bajban vannak.

tothandras.hu

Persze ehhez először meg kell határoznunk, mi az a fizetés, amelyet szeretnénk.
De hogy?
Fontos, hogy ne mondjunk se túl nagy se túl kis összeget. Előbbi visszatetszést fog kelteni, utóbbi pedig kishitűségünkről vagy elkeseredettségünkről tesz tanúbizonyságot.

De hogyan határozzuk meg a nekünk járó fizetés nagyságát?

•  Számoljuk össze, milyen kiadásaink vannak, ezekre jutnia kell.
•  Ha szakmában maradunk, viszonyítsunk előző fizetésünkhöz vagy a kollégák fizetéséhez.
•  Pályakezdőként kérdezzük meg a már végzetteket a szakunkról, hogy ők milyen összegért helyezkedtek el
•  Ha van ismerősünk a cégnél, kérdezzünk utána a fizetéseknek.
•  Ha magasabb pozícióba pályázunk szakmánkon belül, számoljunk rá a jelenlegi fizetésünkre 15-25 százalékot.
•  Pályamódosítóként pályakezdőnek számíthatunk, így ezt is vegyük figyelembe a fizetési igény eldöntésénél.
•  Legyünk tisztában az élethelyzetünkből fakadó, utánunk felvehető állami támogatásoknak (pl. gyedről visszatérő anyuka) Az interjún ezt is felhozhatjuk.

A HR-esnek sem célja, hogy alulfizetett munkavállalókat alkalmazzon a cég. Ők ugyanis hamar elégedetlenek lesznek, és tovább állnak.
Ha kérik, mindig írjuk bele a fizetési igényünket az önéletrajzba. Ha ugyanis nem tudják, mire vágyunk, azt sem tudják megmondani, meg tudják-e majd adni.
Mindenkinek sikeres álláskeresést!
http://www.cvonline.hu/

Kegyetlen állásinterjúnak indul az utóbbi idők legmeghatóbb reklámja

Az állásra jelentkezők arcára ráfagy a mosoly, amikor szembesítik őket azzal, hogy hetente alaphangon 135 órát kell dolgozniuk, rendszeresek az éjszaki műszakok és egyáltalán nincsenek szabadnapok, majd egészen meghatódnak, amikor közlik velük, hogy milyen állás munkaköri leírását hallhatták. Egy kifejezetten megindító reklámot mutatunk meg nektek, ami hatalmas csattanóval zárul!

A Cardstore nevű üdvözlőlapokban utazó cég egy kifejezetten üdítő kampánnyal rukkolt elő: egy fiktív cég nevében feladtak egy fiktív álláshirdetést, miszerint új operatív igazgatót keresnek. Az állásportálokon és napilapokban megjelent hirdetésre természetsen rengeteg válasz érkezett, még annak ellenére is, hogy a pozíció nevén kívül nem sok dolog derült ki magáról a munkáról.





A jelentkezők állásinterjúja Google Hangoutson keresztül zajlott. Az elején az interjúztató kategorikusan leszögezte, hogy állómunkáról van szó, elengedhetetlen a jártasság az orvostudomány, a pénzügy, a konyhaművészet és a kríziskezelés területén, 0-24 órás ügyeletet kell vállalni, alaphangon 135 órát kell dolgozni, rendszeresek az éjszakai műszakok, és nincsenek szabadnapok. A kezdetben lelkes és elszánt jelentkezők arcán persze megfagyott a mosoly, és a legtöbben nem is tudták magukban tartani, hogy mennyire embertelennek tartják ezeket a munkakörülményeket.

Amikor a jelentkezők méltatlankodnak a feltételek miatt, az interjúztató szembesíti őket azzal, hogy jelenleg is rengeteg ember tölti be zokszó nélkül ezt a pozíciót, egészen konkrétan édesanyáknak hívjuk őket.





A reakciók nagyon kedvesek és őszinték, (mi legalábbis szeretjük azt gondolni, hogy azok) olyan érzékeny lelkületű jelentkező is akadt, akinél ott helyben eltörött a mécses.

A kampány apropója természetesen a közelgő anyák napja, és bravúrosan sikerült rátapintaniuk sokunk gyenge pontjára: valószínűleg a nézők zömének az lesz az első dolga, hogy átküldi a videót az édesanyánknak. Jó okunk van azt feltételezni, hogy a kampány sikeres lesz és szárnyra kap a dolog, már csak azért is, mert nem egész egy nap alatt majdnem 800 ezer ember nézte meg YouTube-on a videót, és a reklámhoz tartozó hashtagkampány (#WorldsToughestJob) is nagyon pörög.

Szeretnél úgy beszélni egy idegen nyelvet, mint a vízfolyás?

A legjobb tippek, hogy gyorsan megszólalj külföldiül

szerző: Jobline

Szeretnél úgy beszélni egy idegen nyelvet, mint a vízfolyás?
Adunk pár jó tanácsot, hogy minél előbb sikerélményed legyen,
és kedvet kapj ahhoz, hogy hamarosan egy másikat is megtanulj.
Nem kapsz diplomát, ha nincs nyelvvizsgád, eltévedhetsz külföldön, ha nem ismered legalább az angol alapjait, és a munkavállalási esélyeid is a nullához közelítenek, amennyiben csak magyarul tudsz megszólalni egy uniós országban. Muszáj tehát nyelveket tanulni. Van pár jó ötletünk, hogyan érdemes hozzáfogni vagy folytatni.

• Beszélj, beszélj, beszélj, az isten szerelmére! Mindenki ismeri a kiskutya esetét a közmondásból: addig ugatott, amíg bele nem jött. A nyelvet is akkor tudjuk birtokolni, ha minél többet használjuk. Szólalj meg bátran külföldiül! Nem baj, ha fura a kiejtésed és elvéted a ragozást. Lehet, hogy az elején felhúzott szemöldökkel néznek rád, esetleg nevetnek is, ne zavarjon. Egyre jobban fog menni. Miért jó ez? Mert a beszélgetés közben bevésődő nyelvtudás ezerszer jobban hasznosul, mint ha az unalmas nyelvkönyvet memorizálnád a metrón.
• Intenzíven tanulj. Hányan sóhajtoznak, hogy évek óta tanulnak egy nyelvet, mégsem jutottak semmire! Mert rosszul csinálják. Nem hosszan elnyújtva, rövid intervallumokban kell az idegen nyelvvel ismerkedni, hanem teljesen el kell benne merülni egy időre. Ezért lehet fényévekkel előbbre jutni egy rövid külföldi intenzív tanfolyammal, és emiatt nem tudsz évek múlva sem megszólalni egy idegen nyelven, miután hetente kétszer elvánszorogtál a nyelviskolába.
• A 100 legfontosabb kifejezéssel kezdd! A tankönyvek hasznosak, de az élet sokkal bonyolultabb. Például hiába tanulod meg, hogyan nevezzük a konyhai eszközöket és hány berryre végződő gyümölcsöt ismer az angol, ha egy párás hajnalon kirabolnak Lisszabonban, és a rendőrségen el kell magyaráznod, mi a problémád ezzel. Beszélgess külföldiekkel, menj az élet sűrűjébe (romkocsma!), hogy összeszedd a leghasznosabb alapszókincset, ami a túléléshez kellhet.
• Fejben gyakorolj. A világ legjobb nyelviskolája a saját fejed. Óriási előny, hogy mindig ott találod a nyakadon, ezért bármikor igénybe tudod venni. Jártodban-kelted járasd az agyadat idegen nyelven. Például ha felszállsz a buszra, mondd el ezt magadban a másik nyelven, és egyéb helyzetekben is igyekezz külföldiül kommentálni bármit fejben, amit csinálsz.
  
  
• Gyorsan tanuld meg az alapokat. Van egy érdekes statisztika: minden nyelven a 3000 legfontosabb kifejezést használjuk a hétköznapi kommunikáció 99 százalékában. Ez azt jelenti, hogy ha száz napon át 30 kifejezést megtanulsz naponta, már folyékonyan meg tudsz szólalni külföldiül. Ettől ugyan még nem leszel a retorika bajnoka, de ha alig több mint három hónap után meg tudod értetni magadat egy idegen nyelven, az hallatlanul magabiztossá tesz, és erősen motivál, hogy még több energiával folytasd.
• Keress magadnak mentort! Akkor tanulhatsz a legeredményesebben, ha anyanyelvi mentorod van. A legpraktikusabb megoldás, ha keresel egy nálunk tanuló külföldi diákot. Te tanítod őt magyarra, ő meg téged a saját nyelvére. Nem kerül semmibe, és mindenki jól jár. Vigyázat, mellékhatás is előfordulhat! Nem kevés vegyes házasság születik így, de ez már igazán a te magánügyed. :)
  
  
  Innen megtudhattod, miért elengedhetetlen a nyelvtudás.:
  
  https://jobline.hu/karrierplusz/tapasztalt/nyelvtudasnelkul
  
  

ezeket semmikép ne mondd az állás interjún

http://szallas.hu/nyeremenyjatek?code=bf32108c584712386cd52266c4648898

Meghökkentő tippek álláskeresőknek

szerző: Jobline

Azt mindenki tudja, hogy precíz, tömör, áttekinthető szakmai életrajzot kell írni. Ahogyan azt is, hogy nem nyerő, ha a Facebook-oldaladon fent marad az a sokat lájkolt vicces kép, amin átveszed a Beach Party sörivóbajnokságának vigaszdíját. De azért maradt még pár finomság, amivel álláskeresőként érdemes tisztában lenni.
Amikor jelentkezel egy állásra, kezdetben kiegyenlítetlen a helyzet. Tudod, hogy te vagy a legalkalmasabb ember a feladatra – de ők még nem. Be kell bizonyítanod, mi mindenre vagy képes. Ebben segítünk most: a legdörzsöltebb HR-esek tanácsait gyűjtöttük össze.

• Pályázz hétfőn. Az életmódguruk nagyjából ötven éve hirdetik, hogy a fogyókúrát hétfőn érdemes elkezdeni. Talán furcsán hangzik, de ugyanez áll az álláskereső pályázatok benyújtására is. A bright.com álláskereső site legalábbis váltig állítja, hogy a hétfőn beküldött jelentkezések nagyobb eséllyel kerülnek az iktató helyett a megfelelő kezekbe, mintha valakinek csak szerdán vagy csütörtökön esik be a pályázata.
• Már a portást is nyűgözd le. Ha állásinterjúra megyünk, természetesen a HR-munkatársat szeretnénk meggyőzni, hogy mi vagyunk az ő embere. A cégek azonban ravaszak! Egyre gyakrabban fordul elő, hogy már az előcsarnokban ülő munkatárs azt figyeli, milyen a megjelenésünk, hogyan adjuk elő magunkat. A legelső benyomás is döntő lehet, a kiválasztás akár rögtön a küszöb átlépése után megkezdődhet.
• Úgy fogj kezet, mint egy isten/nő. Egy vezérigazgató, akinek a cége szerepel a Fortune magazin 500-as listáján, egyszer elárulta, hogy nála két egyformán zseniális pályázó közül az kapja meg a munkát, akinek meggyőzőbb a kézfogása. Ha eddig nyirkos döglött halat nyújtottál előre kézfogáskor, gyorsan kezdj el dolgozni a problémán!
• Tükrözd, amit a HR-es csinál. A flörtölésnél fényesen beválik ez a módszer, és mivel az állásinterjú is egyfajta pávatánc, itt is működik. Például ha a HR-es csillogó szemmel, élénken gesztikulálva magyaráz, vedd át ezt a dinamikus stílust, mert ennek köszönhetően ösztönösen rokonszenvesnek fog találni. Hasonló a hasonlónak örül.
• Figyelj oda a testbeszédre. A HR-esek sokoldalúan képzett szakemberek, olvasni tudnak a jelekből. Ha előadod az előző nap interneten talált szöveget, miszerint nyitott személyiség vagy, de közben szorosan zárt a lábad és mereven össze van fonva a kezed a mellkasod előtt, ráadásul kerülöd a szemkontaktust, azonnal lebuktál. Azt kommunikálod, hogy igazából szorongsz ebben a szituációban, és valószínű, hogy majd egy ügyféllel sem jutnál dűlőre. Ne értsd félre! Nem tőled idegen szerepet kell eljátszanod. Az a lényeg, hogy amit mondasz, összhangban legyen azzal, amit a testbeszéded sugall.
• Adj elő pontos adatokat! Ez különösen akkor hatásos, ha a HR-es mellett már a leendő csoportvezető, esetleg a nagyfőnök is ott ül az interjún. (Ez nyilván nem a második körben lesz, hanem amikor már közelebb vagy a tűzhöz.) A saját eredményeidet ecsetelve ne azt mondd, hogy jelentősen növelted a portál látogatottságát, hanem hogy 78,71 százalékos növekedést értél el a konkurencia szerény 13,66 százalékos gyarapodása mellett. Az általad leendő munkahelyként megcélzott céggel kapcsolatban pedig lenyűgöz, hogy a piaci tortából 42,9 százalékot tudtak kihasítani olyan körülmények között, amikor a szektor bénító 14,73 százalékos mélyrepülésben van. A főnökök megjegyzik azokat, akik hozzájuk hasonlóan pontos számokat tudnak citálni, és mindebből képesek termékeny következtetéseket levonni.
• Kérdezz vissza! Ha bonyolult vagy szándékosan zavarbaejtő kérdést kapsz (Pl: Hogyan adnál el egy dízelmotoros kerti kapát egy mozgássérült eszkimónak?), ne ess pánikba, és semmiképpen ne mondd azt reflexből, hogy „nem tudom”. Kérdezz vissza, kezdeményezz játszmát, próbáld nehezebb helyzetbe hozni a HR-est, mint amilyenben te vagy. Értékelni fogja. Improvizálj bátran, harcolj a végsőkig, így még akkor is tiéd lehet az állás, ha az aktuális játszmát végül nem te nyered.
• Ne szorongj a következő kérdés miatt. Ez legalább akkora paradoxonnak tűnik, mint amikor valakire ráripakodnak, hogy legyen spontán. Pedig a jó értelemben vett lazaság alapvető fontosságú. P. É. L. Ez legyen a jelszó. Pozitív. Érdeklődő. Lelkes. Ez a hármas attitűd mindig az adott pillanatra vonatkozzon. Ne foglalkozz azzal, milyen letaglózó kérdéssel gyötörhet a következő percben az interjúztató, mert a szorongás megbéníthat.
• Rakj össze egy bemutatkozó videót. A multimédia korában már egy viszonylag szerény képességű okostelefonnal is olyan frappáns bemutatkozó videót lehet készíteni, amelynek láttán még Steven Spielberg is elmorzsolna egy könnycseppet örömében. Trombitáld össze a barátaidat a réten vagy zárkózz be a szobádba egyedül, és mutasd meg a kamerának, hogy te vagy az ideális jelölt a posztra. Nem baj, ha nyers, ha suta, ha vágatlan, de jöjjön le belőle, hogy nélküled a cég semmiképpen nem hághatna szédítő magasságokba.

Meglátod, nélküled nem is mernek majd nekivágni.

A 9 legsúlyosabb tévhit a munkakereséssel kapcsolatban

szerző: Jobline

Még a tapasztalt munkakeresők is beleeshetnek abba a hibába, hogy hagyják magukat becsapni bizonyos tévhitek által. Leleplezzük a legveszélyesebb félreértéseket, és reméljük, tudunk ezzel segíteni!
Mindannyiunk számára fontos, hogy jó munkát találjunk tisztes fizetésért. A sok remény és vágy aztán megszüli azokat a tévhiteket, amelyek jólesően elringatnak, hogy több önbizalommal vágjunk neki a munkakeresésnek. De vannak olyan közkeletű mítoszok is, amiket a kétségbeesés szül. Most leszámolunk kilenccel közülük.
1. Ha sok álláshirdető honlapon regisztrálunk, özönleni fognak az ajánlatok. Sajnos nem így van. Az internet ördöngös találmány ugyan, de csodát nem tesz. Fontos, hogy jelen legyünk az álláshirdető honlapokon, de még fontosabb, hogy tudjuk: a találati arány csak 5 százalékos, azaz csupán minden huszadik munkavállaló kap így állást.
2. Az állásajánlatok túlnyomó részét nyilvánosan meghirdetik. Tévedés. Csupán a szabad pozíciók 15-20 százaléka nyilvános, a többi az úgynevezett zárt piacon talál gazdára. Általános szabály, hogy minél nagyobb presztízsű – és minél vonzóbb javadalmazással jár – egy betöltendő munkakör, annál kevesebben szereznek róla tudomást. Akkor hogyan lehet mégis jó állást megcsípni? A networking révén. Erről itt található bővebb információ: http://www.quintcareers.com/networking_guide.html
3. Aki gyakran vált munkát, az gyanús a HR-esek szemében. A túl gyakori – egy éven belüli – váltások tényleg homlokráncolásra adhatnak okot, de ma már nem tekintik léha munkahelyi vándormadárnak, aki több területen, pozícióban is kipróbálja magát. A mozgékony munkavállaló sok tapasztalatot szerez, sűrűn szőtt kapcsolati hálót épít ki, ami hasznos. (Halkan mondjuk: ha ifjúkori botlás következtében előfordult egy-két túl rövid kaland a karrierjében, nyugodtan hagyja ki a CV-ből.)
4. A motivációs vagy kísérőlevél nem is olyan fontos. De igen. Ez az írás arról kell szóljon, hogy miért pont a meghirdetett állást szeretné megkapni, és miért pont ön a legalkalmasabb jelölt a feladatra. Minden alkalommal el kell küldeni a munkaadónak, kivéve, ha határozottan leszögezi, hogy nem szükséges.
5. A CV-t úgy kell felépíteni, hogy logikus sorrendben megmutassa, miként töltöttünk be egyre nagyobb felelősséggel járó és egyre több tapasztalatot adó pozíciókat. Nem. A szomorú igazság az, hogy a munkaadó általában kevesebb mint húsz másodpercet szán egy-egy CV tanulmányozására, tehát minél tömörebben össze kell foglalnunk számára a releváns információkat. Karrierünk szövevényes regényét elmesélhetjük majd az interjún, ha erre sor kerül, és egyáltalán kíváncsiak rá.
6. A szerény fizetési igény növeli az esélyeinket. Szó sincs róla. Soha nem szabad az észszerűnél kisebb fizetést kérni, mert ez arról árulkodik, hogy nem vagyunk professzionális munkavállalók, viszont kétségbe vagyunk esve – és emiatt könnyen lemaradhatunk az állásról. De ha meg is kapjuk, munkálni fog bennünk a rossz érzés, hogy olcsón adtuk magunkat, és negatív érzéseink ébredhetnek a főnökünk iránt is, aki nem átallott bagóért fölvenni.
7. Mindig a legképzettebb pályázó kapja meg az állást. Nem. A képzettség csak az egyik szempont az interjúztató számára. Az is fontos, milyenek a kommunkációs képességeink, fejlett-e az érzelmi intelligenciánk, és van még egy sor paraméter, amit a felvételiztető mérlegel. Ha behívtak állásinterjúra, az azt jelenti, látnak bennünk fantáziát, és már „csak” az a dolgunk, hogy bebizonyítsuk, komplex értékeink miatt minket keres a munkáltató. Tehát fölösleges a képzettségünk miatt aggódni, az összhatás számít.
8. Negyvenöt év felett már reménytelen munkát keresni. Ez talán akkor igaz, ha olyan cégnél kopogtatunk, amely a fiatalokat célozza meg. Egyébként van esélyünk, mert a munkaadók értékelik a sokoldalú képzettséget, a tapasztalatot, az igényt a megújulásra, az alkalmazkodási készséget és még egy sor olyan hasznos tulajdonságot, ami egy negyvenöt feletti alkalmazottat értékessé tehet.
9. A mai nehéz időkben az első adódó ajánlatra le kell csapni. Legfeljebb akkor, ha pár héten belül várható a végrehajtó érkezése. Egyébként azt az ajánlatot érdemes elfogadni, amelyikről úgy gondoljuk, hogy pont arra vágytunk. A munkakeresés hullámzó folyamat. Miután beadtuk a pályázatainkat különböző helyekre, lehet, hogy hetekig semmilyen válasz nem érkezik, aztán pár nap alatt beesik féltucat. Ezek között aztán nemcsak ésszel, hanem ösztönnel is érdemes válogatni.