Ma már szinte minden önéletrajzban, motivációs levélben, letölthető sablonban, álláshirdetésben szerepel a „bűvös páros”: önállóan dolgozni tudó, és csapatjátékos.
Lássuk
be, ha mindenki mindenhová beírja, ezt már senki sem veszi komolyan:
aki kéri, azért kéri, mert „szokták”, aki beírja, azért írja be, mert
„kérik”. Itt az ideje, hogy visszaadjuk a presztízsét, a valós
jelentését ezeknek a jellemzőknek.
Álláskeresőként
mondhatjuk: de én tényleg csapatjátékos vagyok! Rendben, ezt le kell
írni a motivációs levélben, hozni kell rá példát, milyen csapatban,
hogyan működtél együtt másokkal, hogyan támogattad a közös cél elérését?
Milyen volt a csapat, amiben csapatjátékos voltál? Milyen szerepet
töltöttél be a csapatban? Milyen hatással vagy a többiekre egy
csapatban? Mások milyen hatással vannak rád? Mi volt a közös cél, milyen
eredménnyel értétek el, és te ehhez mit tettél hozzá? Ha ezeket mind
leírod, már nem csak egy üres lózung a csapatjátékosság.
A
csapatjátékosság mellett az önállóan dolgozni tudást is meg kell tudni
mutatni: csapaton belül is lehet valaki önálló: ha kaptál egy problémát,
aminek a megoldásra rád várt, de a csapatnak is szüksége volt rá,
hogyan kezelted? Beavattál mindenkit abba, hogyan haladsz a megoldás
felé, vagy csak prezentáltad a megoldást határidőre? Kértél határidőt,
vagy megadták?
Látható, hogy a
sablonos kijelentések is megtölthetők tartalommal, ha valóban komolyan
gondoljuk azt a jellemzőt, ami sablonossá vált. Álláspályázatokban
mindenképpen így kell megközelíteni egy-egy ilyen elvárást. Bosszantó,
hogy sablonos, és mindenki ezt kéri, de ha megtöltjük a magunk
egyéniségével, máris lehetőséggé válik a problémás felvetés.
Állásinterjún
is érdemes ezt a hozzáállást követni: tudjunk meg mindent a
„csapatról”, ahová a csapatjátékost keresik! Ne féljünk kérdezni arról,
kikkel kell együttműködni cégen belül, hogyan születnek a döntések
(közösen, vagy vezető dönt egy személyben), mekkora önállóságot kaphatsz
egy-egy területen, hogyan határozzák meg a feladatok határidejét, van-e
igényük arra, hogy a munka folyamatát is lássák, vagy a végeredmény
érdekes csak? Ez pozíciónként, szakmánként, munkakörönként és főleg:
egyénenként változó lehet, így mérheted fel igazán jól, neked való-e az
adott állás, vagy sem.
Magadat is
ezen elvek mentén érdemes bemutatni: milyen csapat volt, te milyen
szerepet töltöttél be a csapatban, mit tettél, ha nem volt egyetértés,
hogyan érveltél a magad álláspontja mellett, érveltél-e egyáltalán, vagy
elfogadtad másét? Meg tudod-e őrizni a nyugalmad egy ideges
környezetben, vagy mások idegessége rossz hatással van rád? Inkább
kreatív vagy inkább konzervatív megoldásokat javasolsz? A közös munka
milyen hatással volt a felelősségi körökre, és ez téged hogyan érintett?
Fentiekből
látszik: ha komolyan vesszük a feladatot, és az álláshirdetés szerinti
jellemzőket tényleg meg akarjuk mutatni magunkról, akkor hiába a
sablonos elváráslista, a sablonos válasz, az egyéniséged megmutatására
van lehetőséged, tehát élj vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése