egy anya motivációs levele

"Mi sem nehezebb, mint az embereket cselekvésre késztetni a saját érdekünkben."
(Ariadna Gromova)


Fog ez menni 3 gyerek mellett is, avagy egy anya motivációs levele

"Valószínűleg én vagyok a legalkalmatlanabb bármilyen munkakör betöltésére. Anya vagyok. Méghozzá háromszoros" – ki ne kapná fel a fejét, amikor ezzel a felütéssel kezdődik egy motivációs levél?  Lehoczky Rella az alábbi sorokkal mutatkozott be nekünk.

Lehoczky Rella

“Egyharmad gyerekem középső csoportos ovis, kétharmad pedig idén szeptemberben kezdené a bölcsit, amennyiben újra el tudok helyezkedni. Reggelente kétfelé kell szortíroznom az utódokat: nyáron a kedvenc pöttyös szoknyában, a pótolhatatlan kukásautóval, télen szánkón húzva valóságos szkafanderbe bugyolálva (szer három). Napközben sokszor eszembe jutnak majd, mert az elmúlt csaknem négy és fél évben szinte kizárólag velem voltak, nagyon össze vagyunk nőve. Mint a borsó meg a héja. Három héja. Délutánonként lóhalálában rohanni fogok értük, hogy ne ők legyenek az utolsók, akiket elhoznak az óvodából. Aztán együtt elsétálunk a játszótérre, tornaórára, vagy épp palacsintát sütünk a konyhapulton dudorászva.

A »dolgozó« utáni időm csak az övék. Ők az elsők, ők a legfontosabbak. Történjék bármi.

De! Valószínűleg mégis én vagyok a legalkalmasabb bármilyen munkakör betöltésére. Anya vagyok. Méghozzá háromszoros. Ugyan a kiskorúim tényleg még nagyon kicsik, de van egy csodás édesapjuk, aki mindenben a segítségem, és aki olyan tökéletesen zsonglőrködik velük, mint én. Van kire számítanom.

Persze lehet, hogy nem érek be a munkahelyemre reggel 8-ra, és délután fél 4-kor már hűlt helyem, de anyaként sokkal hatékonyabb és eredményesebb vagyok, mint korábban voltam.

Villámgyorsan dolgozom, profin bánok az időmmel, minden kabátba hamar belenövök, mégis két lábbal a földön álló, realista nő vagyok, aki az élet minden területén törekszik a legjobbra. Pontosság és precizitás jellemez, alapos és körültekintő vagyok. Az anyaság mindenkori felelősségvállalásra tanított, így ezt képviselem az élet más területein is.

A »dolgozóban« eltöltött idő csak a munkáé, bár én egyszerre triplán sok dologra is képes vagyok koncentrálni, így ott és akkor ez az első és legfontosabb.

Hétéves koromban, Gryllus Vilmos hatására kezdtem a csellóval foglalkozni. A zene tanított, nevelt, formált. Több lettem általa. A szorgalmat, a kitartást, a lendületet, a természetességet, a szépérzékemet, a kudarcot és a teherbírást kaptam tőle. Tudom, milyen egyedül állni a Zeneakadémia hatalmas színpadán, de átélhettem azt a csodát is, amikor egy jól működő egység parányi, ám mégis fontos szereplőjeként zenélhettem egy szimfonikus zenekar tagjaként. Ugyan a csellózás nem lett végső hivatásom, de a zene szeretete a mai napig elkísér mindenhova. Ebben a szellemben terelgetem a gyerekeimet is. Fontosnak tartom, hogy mindent megismerhessenek e téren, legyen szó Erkel-operáról, a magyar népdalokról vagy akár John Newmanről és Jennifer Lopezről.

Gyerekkorom óta nagyon szeretek írni. Talán az anyáskodáson kívül ehhez az egyhez értek igazán.

KAPCSOLÓDÓ

Így nyűgözd le a leendő vezetőidet

A lap, ahol korábban dolgoztam, szabad kezet adott a rovatom kialakításában, így számtalan börtönriportot készítettem az ország csaknem összes bv-intézetében, tudósítottam a vörösiszap-katasztrófa helyszínéről, írtam a műszíves, szívátültetésre váró gyermekekről, 24 órás szolgálatot teljesítettem Zacher Gábor toxikológus oldalán, többször is végigkísértem a speciális mentők egy-egy bevetését.
A celebsztorikból mindig kimaradt a lelkem. Becsülettel megcsináltam, de sosem szerettem ezt a műfajt. Mindig is tisztában voltam erényeimmel, korlátaimmal. Az én profilom a riport, ami megmutatja a szemnek olykor láthatatlant. Részletgazdag és kifinomult minden egyes ilyen munkám. A legjobban a Rellablogból jól ismert, kissé szarkasztikus, egy parányit ironikus, néha könnycseppcsalogató, máskor mosolyt fakasztó, nagyon is valóságos, bukdácsoló, szuperhősködő énközlés áll, amiben mégis mindenki megtalálja saját magát. Hiszen

minden nőben van egy kis Rella.

Rengeteget beszélni csak a férjemhez vagyok képes, a munkáimból húzni nem tudok, hozzáírni annál inkább.

Ennyi gyerek és ennyi év házasság után semmi mást nem tudok kötni, kizárólag kompromisszumokat.

A férjem szerint azt gondolom: nekem mindig igazam van, és szeretem, ha a dolgok úgy történnek, ahogyan azt jó előre elterveztem. Jó. De ki nem? Sokszor kötöm az ebet a karóhoz, mégis rendkívül belátó embernek tartanak. Szeretek a háttérben maradni, bár néhány éve mindennap bizonyítom, hogy még így is kitűnő csapatjátékos fejlődött belőlem. Érzékeny, mégis határozott, megértő, de inkább bátorító vagyok.

Az év 365 napjából 360-ban nálam a pohár félig teli. A maradék 5 napot inkább hagyjuk.
De beszéljenek helyettem a blogbejegyzéseim.”