Eljött hát újra. A szeretet és a béke ünnepe ismét mosolyt rajzol az
arcokra, és melegséget lop a szívekbe. Bármi is történt, bárhogy volt,
ebben a pár napban egy kicsit tegyél félre mindent, és hagyd, hogy a
szeretet átjárja minden porcikádat.
Tudom jól, mindig vannak olyan
emberek, akiknek éppen ezt a csodás ünnepet árnyékolja be valamilyen
tragédia. Nekik kitartást kívánok...az idő segít abban, hogy ismét
szebbnek lásd a világot...bár ezt csak remélni tudom.
Emlékszem, kisfiúként ilyenkor már szétvetett az izgalom.
Alig vártam már testvéreimmel a szentestét.
Nem csak az ajándékok miatt.
Nagyon élveztem, hogy ilyenkor béke költözött a házba.
Mindenki lázasan készült...végeztük a saját feladatunkat.
És az esték...mindig vidámságban teltek. Sokat nevettünk.
És bár lehet, hogy nem pontosan így történt, bennem ezek a szép emlékek élnek.
Már szinte megszokott dolog, hogy ilyenkor év vége felé mindenki
mindenkinek ilyesmiket kíván.
Mi is ezt tesszük, csak most egy kicsit rendhagyóan.
Valahol találkoztam egy átfogó elemzéssel, hogy mi mindenből áll egy
ember boldogsága. Körülbelül ezek voltak azok, amelyek meghatározzák
szinte mindannyiunk boldogságát:
- A családunkkal, a közvetlen szeretteinkkel kialakult szoros
kapcsolatunk minősége, azaz abból, hogy mennyire szeretünk másokat és
mások mennyire szeretnek bennünket.
- Az anyagi helyzetünk, az, hogy az Életünk ne csak folyton az égető
anyagi problémák megoldásából és a pénz miatti állandó aggódásból
álljon.
- Az egészségünk, az, hogy élvezni tudjuk az Életet, és ne csak
állandó fájdalmakban szenvedjünk, vagy netán a betegség súlyosbodása
miatt aggódjunk.
- A szabadidő, amelyet valóban olyan tevékenységekre és emberekre
fordíthatunk, amelyekre érdemes időt szánnunk.
Hiába kívánjuk bárkinek is a leg-szívbőljövőbb jókívánságainkat, ha ők
maguk nem tesznek semmit ezek megvalósulásáért. Vagy azért, mert nem
tudják, hogy mit kell tenniük, vagy azért, mert amit tenniük kellene,
arra valami miatt nem képesek. Ez az utóbbi eset akkor fordul elő,
amikor valaki nem a képességeinek és a lehetőségeinek megfelelő utat
tervezett meg a saját boldogsága eléréséhez.
Szomorú statisztikák mutatják, hogy az emberek nagyon nagy része még
azt sem határozta meg magának megfelelő pontossággal, hogy mitől lenne
boldog. Mi lenne az az élethelyzet és az a tevékenység, amitől jól
érezné magát. Tehát az első lépés mindenképpen az kellene, hogy
legyen, hogy ezt minél pontosabban eltervezzük.
Az az út, amely ennek az eléréséhez, megvalósításához vezet,
mindenkinél más és más lesz, hiszen nem vagyunk egyformák, a céljaink
is teljesen egyéniek, sőt, a lehetőségeink is mások. Mégis mindenki
számára létezik egy megvalósítható, lépésről lépésre végigjárható út,
ami elvezet a személyes céljaiig.
Most, így Karácsonykor talán az a legfontosabb, hogy a
kapcsolatainkkal, a szeretteinkkel törődjünk, érjük el azt, hogy a
Velük töltött idő mindenkinek értékes, szeretetteljes legyen.
Az újévi fogadalmak nem a legjobb módja annak, hogy változtassunk az
Életünk irányán. Ezekből gyakorlatilag semmi sem szokott megvalósulni.
Azt nem tudjuk, hogy ennek mi az oka, de talán az lehet, hogy
egyszerre túl sok változást követel meg tőlünk, ami így hirtelen túl
soknak tűnik. Érdemesebb tehát egyesével sorra elővenni a
"fogadalmakat" az év során, és sorra dolgozni rajtuk, hogy
megvalósulhassanak.
Kívánom
Neked is, hogy legyen békés a karácsonyod, és hogy annyira élvezd,
amennyire csak lehetséges. Ennél többet nem tudok kívánni...ám ezt
teljes szívemből teszem.
Tudom jól, hogy a vállalkozói lét nagyon
magányos dolog. A család nehezen érti meg a céljaidat, a belső
késztetéseidet, és gyakran türelmetlenek veled. Nézd el nekik, ők csak
többet akarnak belőled. Most, ebben a pár napban megadhatod nekik.
És igyekezz kipihenni magadból az év fáradalmait...sok erőre lesz még szükséged jövőre is!
Boldog Karácsonyt kívánok Neked, és minden szerettednek!
Odrovics János a szövegírás hercege hírlevele alapján.Talán
minden embernek mást jelent a Karácsony. Sokaknak gond
(ajándékok,sütés,főzés,rohanás,veszekedés,kapkodás) másoknak semleges,
mert semmit nem élnek át benne,vagy nem hisznek az érzésben, de lehet
olyan a vallásuk, amiben ez nincs, és vannak azok az emberek,akik (és
közé sorolom magamat) hisznek a "hülye" érzésben,hogy nem szól
másról,csak hogy most legalább nyugodjunk meg kicsit, és nézzünk egymás
szemébe... sétáljunk egyet kézen fogva,és miközben sétálunk,és
gyönyörködünk
a város kirakataiban,
egymás közelségében , ne arra gondoljunk ami nincs....hanem ami most
van... a kezünk továbbvezetett részével.
Meghitt séta, néha meg-meg
állva..talán csak egy pillantásra, egy csókra,vagy kimondani..köszönöm
hogy vagy. Otthoni együttlét, egymáshoz érni, csak hogy tudja...itt
vagyok melletted.
Talán nem is szólni,csak egymásra mosolyogni,
összebújni, ahogy talán még soha. Sokunknak most persze nincs ilyen,de
tudom magamon, és köztetek is, biztos vagyok benne, hogy a legtöbb
emberben is benne van ez az érzés. Talán most nem lesz hosszabb a
karunk...de maradjon ugyanolyan a szívünk...én ezt kívánom mindenkinek
.....nem félek leírni hogy sírok,ha erre gondolok....de jobb érzés,mint
kőszívűnek mutatni magam,és azt mondanám...nem érdekel a
Karácsony...akkor hazudnék magamnak,mindenkinek...a Világnak. ,De bennem
ÉL még ez az Érzés.!!!!
